Míg a fővárosba eljutottunk, az azért ma sem volt egyszerű menet.

Bringáinkat a zuzmóból kitolva kevésbé jellegzetesen szép tájon gurultunk.Mindenfelé tavak és nyírfák, meredek emelkedők.

Annyira jó helyen járunk, ma mégis motiválatlan voltam. Talán, mert az egész éjjeli világosban nem jön álom a szememre.

Erre tessék, még az út is elfogyott! Köves földúton küzdünk, egy kicsit sem vicces a helyzet. Település, bolt, víz a 96km-es úton sehol sincs.

Pedig elvileg ez az Eurovelo 7, amit egyébként az égvilágon semmi nem jelöl… bringás sincs rajta, nemhogy még csomagos túrázó!

Zötyögünk is szépen tovább, bár ma semmi nem akar menni.

Na mindegy, zötyögünk tovább. Váratlan és alattomos hágón mászunk át. Végtelenhosszú egyenesben fut fel rá az út. Illetve mi lihegve küzdünk rajta.

A túloldalt csodás hegyi folyóvölgy és a jól megérdemelt gurulás vár. Szinte már élvezzük.

De ekkor megint elerednek az ég csatornái, nagyon durva a zivatar. Mi pedig teljes gőzzel vágtázunk a főváros felé.Nyomjuk, ahogy csak bírjuk.

Szétfagytunk, áthülünk nagyon. Jó lenne egy fedett részre érni, de ilyen is csak 80km-enként létezik..

Végre találunk egyet, ami csak egy szeméttároló amúgy, ahol a trikóra felhúzok 2 kabátot az esőcucc alá. Mindjárt elviselhetőbb a helyzet.

Begurulunk Karasjokba, kemping megkeres, ahol kabin persze már nincs, ami fűtött és felmelegethetnénk, mert egy egész busznyi lengyel túrista.lefoglalta… Nyilván ők jobban fáztak, mint mi… Még jó, hogy sátrazni azt lehet.

A napocska megkönyörül rajtunk, jól felmelegszünk és irány a főváros látnivalói!

Van itt Lapp parlament, múzeum és bemutatópark is. Ha nyitva lenne, tuti érdekes lenne… na majd legközelebb! Ide úgyiis vissza kell jönnünk ám!

Éjféli felhősnap.