A Hurtigrutenről azt mondják, nem egy troll, de mégis jól kitolt velünk. Ez a világ leghíresebb hajójárata, mely a gyönyörű fjordokat mutatja be, végig a norvég partokon.

Nos, csodálatos ötletünk volt, hogy 1 megállót vele utazunk nyugatra. Nem akartunk megkockáztatni egy esetleges esést a fáradság miatt a hangos 7km-es alagút 9%-os lejtőjén.

Helyette kinéztük a Havøysundból délre vezető csodálatos parti utat, amelyen újra elértük volna az Eurovelo 1-et Olderfjordnál, így egy cm-t sem hagytunk volna ki.

Gondoltuk, csak miénk ez a szuper ötlet, és hajnalban csendben elhúzunk a kempingből, de nem. Mi ülve aludtunk 1 órát a konyhában, ahol száradtak a zivatar miatt a cuccaink, de az összes vizes sátor megelevenedett egyszercsak. Mindenki a komphoz készülődött.

A komp felé még rákukkantottunk a reptérre és egy fotogén rénszarvasra. A városkába érve már jó kis bringáscsapat verődőtt össze a hajóra várva. Volt, aki a kis jászolban aludt…

Szuper volt a hangulat, sokkal több volt a bringa, mint az autó, lehetett bandázni.

A kompon minden remekül ment, jó ülőhelyek, bámulatos kilátás. Még bálnákat és delfineket is láttunk!

Hamar eltelt az idő, már álltunk is a deck ajtajában, ahol várni kell, hogy kinyissák és mehetsz a bringáért… csakhogy nem nyílt… újra kihajóztunk. Egyszerűen elfelejtettek minket. Oda a mai szép tervünk.

Tomi égtelen haragra gerjedt, ami azt jelenti, hogy előreszegett fejjel elrohant… kicsit sajnáltam a recepciós hölgyet, meg az elsőtisztet, hogy továbbra is velük utazunk… mi azt se tudtuk, hogy hova 😁 .

Végül kárpótlásreggelit kaptunk, és még újabb bálnákat és delfineket is láttunk. Mondták, hogy a holnapi hajóval visszamehetünk. Aha…

A reggelizőszalonba rinocéroszként rontottunk be esőruhánkban, sisakban a sok szépen kiöltözött nép közé… Azt nem mondom, hogy ismertük és alkalmaztuk volna egy ilyen szalon minden illemszabályát,de a reggeli bőséges és szerintem nagyon ízletes volt. Én megpróbáltam élvezni, Tomi pedig bosszúból fosztogatta a svédasztalt.

Végül sikerült leszállnunk, kiderült,hogy Hammerfestben vagyunk, ami egy híres város. Nekünk csak a 60-as évekbeli lakótelepi konyha stílusában berendezett templom tetszett.

A szemerkélő esőben átkozódva tapostuk a pedált a meredek emelkedőkön a nagy forgalomban… bezzeg a másik úton senki se lett volna!

Végül apadt a forgalom, a táj izgalmasra váltott, így mégis elkezdtük élvezni. Még az egyre nagyobb ködöt is. A leghíresebb sziklából és a hatalmas függőhídból semmit se láttunk, mégis izgalmas volt.

70km után úrrá lett rajtunk a fáradtság. Napok óta nem igazán aludtunk, itt meg sötét van a köd miatt. Ilyet még nem éltem, de többször is majdnem bealudtam a bringán. Egyszer egy szerencsés esés lett a vége, amit ügyesen kigurultam. Kár nem keletkezett.

Szerencsére találtunk egy barátságos kempinget, ahol az idős tulaj így köszöntött: Üdvözöllek, Nordkappról jöttél!

Tyű, mondom, ezt honnan tudja? Válasz: mert úgy nézünk ki… hát hm… lehet.

Sátorverés közben figyelmeztetett minket egy kedves kolléga, hogy 21-3-ig brutális zivatarok lesznek. De minket ez már nem érdekelt. Hogy volt-e mindent elmosó eső, na azt mi nem tudjuk, mert mivel végre sötét volt, az egészet gond nélkül átaludtuk.