A Hurtigrutenről azt mondják, nem egy troll, de mégis jól kitolt velünk. Ez a világ leghíresebb hajójárata, mely a gyönyörű fjordokat mutatja be, végig a norvég partokon.
Nos, csodálatos ötletünk volt, hogy 1 megállót vele utazunk nyugatra. Nem akartunk megkockáztatni egy esetleges esést a fáradság miatt a hangos 7km-es alagút 9%-os lejtőjén.
Helyette kinéztük a Havøysundból délre vezető csodálatos parti utat, amelyen újra elértük volna az Eurovelo 1-et Olderfjordnál, így egy cm-t sem hagytunk volna ki.
Gondoltuk, csak miénk ez a szuper ötlet, és hajnalban csendben elhúzunk a kempingből, de nem. Mi ülve aludtunk 1 órát a konyhában, ahol száradtak a zivatar miatt a cuccaink, de az összes vizes sátor megelevenedett egyszercsak. Mindenki a komphoz készülődött.
A komp felé még rákukkantottunk a reptérre és egy fotogén rénszarvasra. A városkába érve már jó kis bringáscsapat verődőtt össze a hajóra várva. Volt, aki a kis jászolban aludt…
Szuper volt a hangulat, sokkal több volt a bringa, mint az autó, lehetett bandázni.
A kompon minden remekül ment, jó ülőhelyek, bámulatos kilátás. Még bálnákat és delfineket is láttunk!
Hamar eltelt az idő, már álltunk is a deck ajtajában, ahol várni kell, hogy kinyissák és mehetsz a bringáért… csakhogy nem nyílt… újra kihajóztunk. Egyszerűen elfelejtettek minket. Oda a mai szép tervünk.
Tomi égtelen haragra gerjedt, ami azt jelenti, hogy előreszegett fejjel elrohant… kicsit sajnáltam a recepciós hölgyet, meg az elsőtisztet, hogy továbbra is velük utazunk… mi azt se tudtuk, hogy hova ? .
Végül kárpótlásreggelit kaptunk, és még újabb bálnákat és delfineket is láttunk. Mondták, hogy a holnapi hajóval visszamehetünk. Aha…
A reggelizőszalonba rinocéroszként rontottunk be esőruhánkban, sisakban a sok szépen kiöltözött nép közé… Azt nem mondom, hogy ismertük és alkalmaztuk volna egy ilyen szalon minden illemszabályát,de a reggeli bőséges és szerintem nagyon ízletes volt. Én megpróbáltam élvezni, Tomi pedig bosszúból fosztogatta a svédasztalt.
Végül sikerült leszállnunk, kiderült,hogy Hammerfestben vagyunk, ami egy híres város. Nekünk csak a 60-as évekbeli lakótelepi konyha stílusában berendezett templom tetszett.
A szemerkélő esőben átkozódva tapostuk a pedált a meredek emelkedőkön a nagy forgalomban… bezzeg a másik úton senki se lett volna!
Végül apadt a forgalom, a táj izgalmasra váltott, így mégis elkezdtük élvezni. Még az egyre nagyobb ködöt is. A leghíresebb sziklából és a hatalmas függőhídból semmit se láttunk, mégis izgalmas volt.
70km után úrrá lett rajtunk a fáradtság. Napok óta nem igazán aludtunk, itt meg sötét van a köd miatt. Ilyet még nem éltem, de többször is majdnem bealudtam a bringán. Egyszer egy szerencsés esés lett a vége, amit ügyesen kigurultam. Kár nem keletkezett.
Szerencsére találtunk egy barátságos kempinget, ahol az idős tulaj így köszöntött: Üdvözöllek, Nordkappról jöttél!
Tyű, mondom, ezt honnan tudja? Válasz: mert úgy nézünk ki… hát hm… lehet.
Sátorverés közben figyelmeztetett minket egy kedves kolléga, hogy 21-3-ig brutális zivatarok lesznek. De minket ez már nem érdekelt. Hogy volt-e mindent elmosó eső, na azt mi nem tudjuk, mert mivel végre sötét volt, az egészet gond nélkül átaludtuk.














🙂
Egyre jobb, még olvasva követni is izgalmas a kalandotokat!
🙂
Egyetértek! ❤
Így utólag is köszönjük 🙂