július 30.

Igyekeztünk korán kelni, hogy a szép időben sokat tudjunk majd tekerni. De óh, jaaaj! Bár csodás napsütés van fenn a hegyeken, ide a szurdokba nem hatolt be egy sugárka sem. A sátor vízesebb a lecsapódó párától, mint eddig a legnagyobb felhőszakadásban bárhol. Rémes.

Azért nem is annyira, mert amúgy is terveztünk egy tengerparton heverészést, így most a fjord övezte hegyet átmászva máris a hatalmas, meleg köveken sütkérezünk, szárítkozunk a kék víz mellett. Persze ezzel máris sok idő elment…

Kulturát is beiktattunk azért,még szép! Flakstad kicsi piros fatemploma elég látványos, csak ez is zárva sajna…

majd jött a STRAND, igen, így csupa nagybetűvel! A Bahama szigeteken se férne szebb el! Vakítóan fehér homok, türkizkék, átlátszó víz, lágy hullámok! Már rohannánk is belé, de a hőfok… nos, az átok… 12 fok maximum. Brüüü. Én azért sokadik próbálkozással térdig bevállalom. A peroneus-izmaim fagyásos bénulásba estek, így hiába akarom gyorsan elhagyni a vizet… közben az esküvőző norvég banda gyerekei persze vígan lubickolnak, hisz nekik meleg van!

Azért kiélvezzük a helyet, bele-beleiramodunk mi is bokáig a habokba és egyszerűen csak élvezzük ezt a durván szép tájképet.

Na haladjunk is már, de állj! Ezek a hidak itt! Tyű! Kitérő ugyan, de úgy innen el nem megyünk, ha ezeken át nem tekerünk… Apró szigetkéket kötnek össze a toronymagas hidak, elég strapás a feljutás, de a kilátás, óh a fjordra csodás! Micsoda csillogó türkizkék átlátszó víz és további kis szigetek!

A hidak azért ilyen magasak, hogy a tengerjáró hajók is könnyen alattuk átjuthassanak. Nem ám a bringást szivatják csak. A híd után menjünk ki persze a sziget végére, ahol újabb mesés strand fogad, de itt már csak nézelődünk. Nincs illóziónk, hogy a víz melegebb lenne…

Uccu tovább! De mi ez a sok emelkedő? Térkép szerint a fjordparton vezet az út, nem kéne semmi lejtő… pedig izibe összeszedünk vagy 300szintet pár kilométer alatt…

Mire felháborodva kiborulnánk újra vadregényes lesz az út. Rengeteg híd, alagutak kötik össze a meseszép halászfalukat. Nem lehet itt haladni kérem, sok sok fotót kíván a vérem. A matricánkat is kiragasztjuk a Reine falura rálátó ponton, hátha egy magyar arra jár, és érdekesnek találja.

Moskenes meg a komp elvileg itt van mindjárt, már csak 2 hágó, és két alagútkikerülő gyarapítja a listát. Az arányok, távok itt csalókák. Az ember azt gondolná mindjárt ott van, de a természet ezer és ezer akadályt gyárt. Ettől is szép az egész, főleg, ha nem sietsz.

Mi olyannyira nem rohantunk, hogy a hágón lévő pihenőhelyet ki is maxoltuk, s megfőztük hát a tésztavacsorát.

Végül csak lementünk a komphoz, de nem, mégsem megyünk innen sehova át, míg meg nem látogattuk a Lofoten szigetek zárását, Å-t. Hiszen annyi napon és kilométeren át róttuk a szigetek útját, nehogy már, ne tegyük meg ezt a kitérőt, ami amúgy az Eurovelo 1-en is rajtavan. Ok, Å nem mondhatni, hogy messze van. 5 km az egész, mi tart hát félórát??? Több a föl, mint a le, mi azért teperünk lelkesedve. Elérjük a táblát, hogy Å. Matricánk mostantól ott is vidáman nézelődik. Kigurulunk még a végpontra is, mostmár bringaút vezet oda. Meg egy bringáscipőt elárasztó láp, hogy az utolsó sziklafal tetejéről élvezhessük a csodát. A végtelen tengeren valahol messze havas csúcsok látszanak. Nahát, holnap ott folytatjuk a túrát.

A vadkemping keresés elkeseredve folyt úgy éjjel 11kor, de semmi, itt tilos épp mindenhol. Megértem mondjuk. Úgy döntünk átmegyünk az éjjeli komppal, de mit csinálunk hajnal 3kor Bodøban?

Ok, látom, hogy ki van írva a komp melletti kempingre, hogy full van, de hát már éjszaka van. Nekünk nem kell sok, besurranunk és felverjük (nem a lakókat, hanem) a sátrat, reggel 6kor meg itt se vagyunk, vár a komp. Senki észre nem veszi, hogy ittjártunk.

A terv jó, durva emelkedőn lihegve toljuk fel a bringát és épp surrannánk, de az ám… fülöncsíptelek komám!

oh bakker így este fél 12kor… mivel a kempingnek kocsmája is van, a szemfüles személyzet ártatlan és fáradt bringásainkra rohan. Ilyen hülye indokot! Persze van még hely, de biztonsági okokból nem engedhetünk be több embert mert ez szabály. Kíváncsi vagyok, hogy itt, hol rendőrt se láttunk még mégis ki ellenőriz éjfél és reggel 6 között?

Másik indok, hogy a szanitert se terheljük… na az tényleg baromság, mert csak néhány naponta engedünk meg magunknak efféle luxust… emiatt nyugodtan ittaludhatnánk.

De sajna ki lettünk dobva. Mint két kismacska magunkat sajnáltuk, most mi a bánatot csináljunk?

Éjfélkor “jólesik” még egy mászás az utolsó alagút tetejére. Szerencsére ott csodás panorámás vadkemp helyek vannak. Juhú van üres hely is, Tomi azonnal ki is próbálta megfelelő-e a fekvése…

A hely szuper, 1re már be is költözünk, juhé, 4kor meg már kelünk…

Ami vicc, hogy még bőven utánunk is érkeztek sátorozók. Mondom, hogy izgalmas hely ez a Norvégia csudamód.

ui: Józsinak már rég akarom mondani, hogy nem csak a mosógépszerelő jön éjjel, de este 10kor szokás itt a fűnyíráshoz kis traktorral hozzákezdeni…