avagy amikor 2000 méter felett vezet a csodálatosan kiépített bringaút, fantasztikus kilátással.

Az idei túránk csomagos részének sajnos elég hamar vége lett, egyrészt, mert rövid volt Tomi szabadsága, másrészt meg az időjárás miatt. Állandó zivatarban nem annyira jó és biztonságos a magas hegyeken tartózkodni, ezért tértünk inkább vissza az autóhoz. Ez jó döntés volt, mert délelőtt kényelmesen rendbe tettünk mindent és megszárítkoztunk. Kicsit heverésztünk is, majd kitaláltuk, hogy csak meg kéne nézni a nevezetes, újonan épített hágót, a Loze-t.

Mivel forgalmas az út odáig, így úgy döntöttünk autóval közelebb megyünk. Csakhogy idén ez nem volt egyszerű. Jól bejáratott, öreg Túratársunkat, a 20 éves Peugeot-ot sajna le kellett cserélnünk (mondjuk nem kevés kalandot okozott az utóbbi években… ), viszont a kevésbé régi autóra meg még nem tudtunk vonóhorgot tenni, így az összes cucc mellé a bringákat is be kellett nyomni, ami nem túl kényelmes és marhára soká is tartó hadművelet. Szerencsére mostmár újra csak hálókocsi lesz az autó, a bringáknak pedig megint van hátul helyük.

Végül el is indultunk nagy nehezen, először kajabeszerző útra és helyismeretünk kihasználva a finom pizzát is megrendeltük Aigueblanche-ban, így a vásárlás végén már falhattunk is a bolt parkolójában kényelmesen letelepedve.

A mászáshoz a Courchevel-i oldalt választottuk, mert 2018-ból már ismertük, és tudjuk, hogy bár a Tour de France Meribel felől fog feljönni a másik oldalon, ez az oldal viszont sokkal szebb, csodás kilátással a Mont Blanc, az Iseran és Vanoise hegyeire. Legközelebb majd lehet, hogy egy kört megyünk, a meribeli-i oldalon fel, Courchevel felé meg le.

Az út alsó része semmivel nem lett jobb, mint 2018-ban. Eszméletlen forgalmas, rengeteg a hatalmas kamion, és nagyon koszos az út, sok a szúrós aprókavics, mert vadul építkeznek a sífaluban, ugyanis 2020. decemberben itt volt a sí világkupa, 2023-ban pedig itt lesz a sí világbajnokság. Időben elkezdték ám a fejlesztéseket, csak ez a bringásoknak elég kellemetlen. Talán pont ezért, vígasztalásul építették nekünk az új hágót, a Tour de France idehozatala pedig jó reklám a leendő sí vb-nek is.

Igazán élvezni csak a felső 5.8 kilométert lehet, ahonnan már csak a bringások mehetnek tovább. Egy hágó, ami még a motorosok elől is zárva van! Nem rossz!!!! Mi előbb azért még felnéztünk a világ egyik legveszélyesebb repterére, a Courcheveli Altiportra. Sajnos most érkező gépet nem láttunk, de az unatkozó légiforgalmi irányító örömmel mesélt nekünk és mutatta be a repteret.

A nézelődés után indultunk is tovább a hágóra. A reptér alatt kicsivel kezdődik az elzárt rész, itt már nem lesznek települések, csak egy pici sajtbolt. Innen lesz igazán meredek is a mászás, de az elképesztő kilátás miatt nem érzi az ember olyan szörnyűnek. az már inkább baj, hogy van benne egy hosszabb lefelé is, ezért a megadott százalék nem épenn helytálló… Kissé meglepő is volt.

A csúcsig tartó útról túl sokat nem akarok mondani, inkább a csodás képeket mutatnám. A meredeksége összességében azért nem vészes, főleg így üres bringával, a táj viszont lenyűgöző. Sípályák és felvonók közt kanyarog az út, csodaszép zöld réteken, az óriás hegyeken csillog a hó, a tehenek pedig kánonban énekelnek. A sok bringás pedig mind vigyorogva üdvözli egymást élvezve a jóidőt és a magasút fantasztikus kilátását.

Az út azért nem 100%-ban autómentes, mert mindenféle munkagépek jöhetnek olykor, ugyanis nagy építkezések vannak. Fejlesztik a hóágyúzó rendszerhez a szivattyú-tavakat, hogy a pályarendszert minél hóbiztosabbnak tudhassák.

Hosszas nézelődés után végül hirtelen megérkeztünk a hágó tetejére, ami közel nem volt olyan izgalmas hely, mint az út maga. De azért jó érzés volt, hogy ezt a hágót is elkönyvelhetjük. Csodás volt az idő, így nem győztünk továbbra is nézelődni, fényképezni.

A hágót próbálták a bringások számára minél izgalmasabbá tenni, ami szerintem eléggé jól sikerült. először is van fenn egy óriási bringa Col de la Loze felirattal, piros pöttyökkel, mint a hegyimenő meze a Tour de France-on. Aztán van egy keret, amiből a Mont Blanc lenne fényképezhető. Ehhez webkamera is van. Otthon pedig vissza tudod keresni a selfy-det.

Kicsit persze átkukkantottunk a Meribel-i oldalra, főleg, hogy ott jön majd fel a Tour de France. Ha lehet, a Meribel-iek, még jobban kimutatják büszkeségüket az út miatt. Ha jól tudom egyébként, akkor a Courcheveli oldal egy évvel korábban volt kész, de a Tour miatt nyomják rendesen ezt az oldalt is. Itt a képkeretet a Tour megkülönböztetett pólósai díszítik. Kissé kár, hogy nekünk nem esett le, hogy nem a képkeret maga a látványosság, hanem a keretbe be lehetett volna állni és úgy lőni magunkról a fotót… Egyik keretet sem használtuk ki erre, amilyen amatőrök vagyunk, pedig érdemes lett volna 😀 .

A meribel-i oldalról a mászás utolsó kilométere brutálisan meredek. A Tour-on is úgy néztek ki a versenyzők, mintha megálltak volna rajta. Tényleg látványos a célbaérkezés. Nagyon bírom, hogy minden kis tájegységnek, síközpontnak van saját kis dizájnos jelképe/ábrája, így a bringás mindvégig tudatában marad, hol is jár, ha netán az erőlködéstől elfelejteni. De tényleg nagyon hangulatosak ezek a kis figurák.

Épp elhelyezkedtünk egy piknikasztalnál kényelmesen uzsonnázni, amikor mellénk jött egy autó és közölte a vezetője, hogy innen most gyorsan el kéne mennünk, mert ők itt 2 perc múlva robbantani fognak. Tudtam, hogy nem telhet el egyetlen napunk sem valami izgalmas kaland nélkül. Így életünkben először láthattuk és főleg hallhattuk, hogyan robbantanak le egy sziklát az építkezéshez.

Lassan azért csak vissza kellett gurulnunk az autóhoz. A lefelé is nagyon látványos volt, bociék pedig adták hozzá a hangulatos aláfestőzenét.

Végül úgy döntöttünk, hogy nem itt a Roserie-tónál fogunk aludni Courchevel-ben, ahol egyszer már átvadkempingeztünk pár éjszakát, hanem visszamegyünk Carole-hoz. Először is azért, mert este az ő kempingjében volt éppen a pizzanap, meg aztán szívesen találkoztunk még vele, és úgy éreztük, zuhanyoznunk sem ártana.

Jó döntésnek bizonyult visszamennünk, kellemesen és hangulatosan telt el az este. Már csak azt kellett kitalálnunk, hogy a sok adódó lehetőség közül mivel is töltsük el a holnapi napot.