avagy,amikor a bringásoknak nyári Karácsonyban lett részük.
53 km és 650 méter szintemelkedés
Csodás itt fenn, a víztározónál ébredni. Ráértünk szemlélődni, mert a Tour csak délután érkezett, nekünk meg már csak pár kilométert kellett megtennünk, hogy minél jobb helyet találjunk. Aztán rájöttünk, hogy nagyon meleg van, maradjunk még árnyékban, és tulajdonképpen itt már minden hely jó hely.
Könnyű volt már összepakolni, hiszen egyszerűen csak mindent el kellett pakolni. (Persze ez így egyszerűen hangzik… de nem az )Illendően felkészültünk az ünnepnapra, lufikkal díszítettük a bringákat. Nagyon népszerűek lettünk. Az út szélén végig már rengeteg ember várakozott. Sok bringás is jött fel, akik mind gratuláltak nekünk az esküvőért. Tök jó volt. Csomaggal nagyon kevesen voltak, így több helyen óriási szurkolást kaptunk, főleg ott , ahol a srácok nem voltak már szomjasak.
Mentünk pár kilométert, megbeszéltük, hogy kéne egy jó kis árnyékos hely… Na persze itt… Aztán jött a szerencse: a Glandonra vezető út elágazásánál volt egy jó nagy tábla. Így végül bebújtunk mellé. Végül persze elment a nap, sőt kisebb eső is esett, úgyhogy kár volt a para… De mindegy, jó helyen voltunk.
Bálint lelkére kötöttük, hogy melyik nap nézze majd a tv-t, integetünk majd neki. Nagyon lelkes volt, így mi is meglepetéssel készültünk neki. Krétával felírtuk az aszfaltra a nevét, tök jól mutatott Yeats mellett. Többen érdeklődtek, hogy melyik versenyző is ez, és hogyan kell helyesen ejteni a nevét. Jól szórakoztunk 🙂 Aztán másnap kaptunk Bálinttól egy üzenetet: „Jaaaaj, ne!!!!! Nem ma van szerda???? ÓÓóóóóó…ááá…. ” Szóval lemaradt. De nem baj, mindent lefotóztunk neki.
A hangulat király volt, itt is akadt néhány őrült jelmezes. Továbbra is rengetegen bringáztak felfelé, és morogtak, hogy a rendőr kedvesen leszállítja őket a bringáról. Ez azt jelentette, hogy hamarosan itt vannak a reklámautók, a karaván. Már voltunk egy párszor Touron, és sok volt a cuccunk is, így megegyeztünk, hogy idén nem vadászunk az ajándékokra. De nem tudtunk ellenállni. Annyira magába szippantott a hangulat, ugráltunk a felénk repülő repiajándékokért. Nem is jártunk rosszul, lett fejenként még 2 klassz alvópólónk, néhány péksüti, haribo és finom gyümölcslevek. És a vágyott 2017es karkötő 🙂 Bocikát sajnos nem sikerült elkapnom brühü, ezért lefelében végig átfésültük az út szélét.
Aztán nemsokára jött a mezőny is, így hogy az én kedvenceim már nem profik, kevésbé volt izgalmas. De azért respect nekik, mi tudjuk milyen felbringázni, főleg gyorsan… Nem is igazán mosolyogtak. Viszont lehetett valami bukás mert néhány ember ruhatára és bőrborítása elég hiányos volt.Jujj… Azért, a kisérőkocsik hada se semmi, annyira klassz a sok szín a hegyen.
Hamarosan vége, irányítanak mindenkit le a hegyről. Kicsit várnunk kellett, mert mi felfelé igyekeztünk. Nem volt gond, mindenki vigyázott ránk, és további szurkolást is bőven kaptunk. így egyszerűnek tűnt feltekerni a 2069m magas Croix de Fer-re.
Itt sorba álltunk, hogy a Tour díszleteivel fotózkodjunk, és jót beszélgettünk hasonló őrültekkel. A másik oldal lefelé az egyik kedvencem. Á annyira gyönyörű, nem tudom leírni. Még a téli síterületünkre is rálátunk. Tomi mindenképp szeretett volna megint egy Tourt irányító táblát. Nem volt egyszerű, már épp lemondtunk róla, amikor találtunk kettőt, de nem bírtuk elérni, akárhova másztunk érte!
Aztán lejebb meglett. Azért izgi leszedni egy ilyen táblát, bár senki nem törődött velünk. Boldogan suhantunk tovább az elképesztően szép tájon. Óriás szurdokokba néztünk le, alagutakon gurultunk át. Kezdett gyanús lenni, hogy ilyen sokat gurulunk… Hát be is jött, jött egy jó hosszú mászás. Ez már nem esett jól. De a táj újra kárpótolt minket.
Hamarosan rátértünk egy már ismert útra, kijöttünk a hegyekből. Még azt is tudtuk, hogy hol lehet vizet venni, hiszen tavaly jártunk már itt. Integettünk a fantasztikus Chaussy hágónak is, máris kedvem lett volna újra megmászni. De jött az eső, úgyhogy sietősre vettük. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire szenya az az utolsó emelkedő a Bois Joly kempingig, de pont időben érkeztünk, még a sátrat is felvertük eső nélkül. Jó időben reménykedve hamar elaludtunk.
