Die DEUTSCHE Version finden Sie am Ende dieses Blogs.
Pallas-Yllästunturin Nemzeti Park. 2022.július 6. 80 km és 748 méter szintemelkedés
Ma csak szűk összefoglaló. Egyrészt mert elég fáradt vagyok, másrészt, mert nincs net. Annál több viszont a szúnyog. Nagyon durva. Soha nem gondoltuk volna, hogy az archálót valaha is használni fogjuk. Meg a rengeteg szúnyogirtó-spray-t.
Sőt, a füstölőspirálokat is. Sőt, benn tudunk csak főzni a sátorban… És most már a füstölő is benn van… Igaz, mi majd megfulladunk tőle, de a milliónyi kis szúnyog meg sem hatódik… Bosszantó helyzet. És még csak az sem lesz majd, hogy majd lemegy a nap, és jobb lesz. Mert itt egész éjszaka süt a nap…
Ennél durvább már csak az időjárás volt, egyik percben 26fok napsütés, másikban 12 fok szakadó eső. Kb az egész ruhakollekciót cserélgettük 5 percenként. Ez a folyamatos öltözködés eléggé lelassította a haladásunkat, de legalább tovább élvezhetjük a csodás tájat és színeket.
Egyre tónusosabbak lettek a színek, egyre mélyült az ég kékje. Mire felmásztunk egy nagyobb domb tetejére meg is érkezett a zivatar, hatalmas villámlások kíséretében. Vágtáztunk is vissza a hegyoldalon, bebújtunk kissé az erdőbe, de a jégeső így is elvert minket, kisebb üveggolyónyi jéggel. Jó nagyot ütnek ezek is!
Aztán megint csodás napsütés következett, legalább a szétázott ruhák pikk-pakk megszáradtak.
A táj fenséges, egy kimondhatatlan nevű nemzeti parkban járunk (Pallas-Yllästunturin Kansallispuisto), ami gyönyörű! Sok tó, fenyvesek és rénszarvasok. Autó, ember szinte senki.
Normális település 100 km-en át nem volt, néha 1-2 kis ház. Bolt is csak 100 km-re. Nagyon elhagyatott vidék, bejön nekünk!
Egész nap gurultunk, rénszarvast fotóztunk, ettünk, bámultuk a fantasztikus természetet=Ez ám az ÉLET!
Amikor elfáradtunk, egy tó partján telepedtünk le, ahol gondoltuk utánakérdezünk, lehet-e sátrazni, mert a nemzeti parkban csak néhol lehet… Lapp apuka segített, kisfia tolmácsolt (mert a suliban muszáj angolul tanulni),majd apuka, aki csak vendég volt itt a kiadó faházakban felhívta a tulajnénit, aki örült nekünk. Lapp asszony, gyönyörűen beszélt angolul, ahogy a kisfiú is.
Mesélt nekünk arról, hogy már itt sem az igaziak a telek. már csak -42 fok van -52 helyett, és olykor csak 1 méternyi hó takarja a tájat a szokásos 2 méternyi hótakaró helyett. Hú, azért még így is el kéne jönni ezt télen megnézni!
Persze nyugodtan aludhatunk ott, a sütögetőhely mellett, így hozzá is láttunk az idei első vadkempingezésünknek, méghozzá micsoda szép helyen!
A szállás mellé viszont rengeteg szúnyog is járt.
DEUTSCH:
Expedition Trolle und Fjorde Teil 5: Rentiere und Hagel
Heute nur eine kurze Zusammenfassung. Zum Teil, weil ich müde bin, zum Teil, weil es kein Internet gibt. Aber die Stechmücken sind mehr und mehr…, sehr unangenehm. Wir hätten nie gedacht, dass wir unsere Gesichtsnetze jemals benutzen würden.
Und die Räucherspiralen auch. Eigentlich können wir nur im Zelt kochen… Und jetzt sind die Weihrauchspirale drinnen… Wir ersticken zwar daran, aber die Millionen kleiner Moskitos lassen sich nicht vertreiben… Eine lästige Situation. Und es wird nicht einmal so sein, dass die Sonne untergeht und es besser wird. Denn hier scheint die Sonne die ganze Nacht…
Das Einzige, was noch schlimmer war, war das Wetter: 26 Grad Sonnenschein in der einen Minute, 12 Grad sintflutartiger Regen in der nächsten. Wir haben alle 5 Minuten unsere gesamte Garderobe gewechselt. Dieses ständige Umziehen verlangsamte unser Vorankommen, aber wenigstens konnten wir weiterhin die schöne Landschaft und die Farben genießen.
Die Farben wurden immer bunter, das Blau des Himmels immer intensiver. Als wir den Gipfel eines großen Hügels erklommen hatten, zog ein Gewitter auf, begleitet von riesigen Blitzen. Wir liefen den Hang wieder hinunter, tauchten in den Wald ein, aber der Hagel schlug immer noch mit kleinen Eiskugeln auf uns ein. Es tut sehr weh…
Dann war es wieder sonnig, zumindest waren die durchnässten Klamotten im Nu wieder trocken.
Die Landschaft ist grandios, wir sind in einem Nationalpark mit einem unaussprechlichen Namen (Pallas-Yllästunturin-Kansallispuisto), der wunderschön ist! Viele Seen, Kiefernwälder und Rentiere. Keine Autos, fast keine Menschen.
Keine normalen Siedlungen auf 100 km, manchmal 1-2 kleine Häuser. Geschäft nur 100 km. Sehr menschenleere Landschaft, wir mögen es!
Den ganzen Tag sind wir gerollt, haben gegessen, Rentiere fotografiert, die fantastische Natur bewundert = das ist LIFE!
Als wir müde wurden, ließen wir uns am Ufer eines Sees nieder, wo wir fragen wollten, ob man zelten kann, denn im Nationalpark darf man nur an bestimmten Stellen zelten… Ein Samischer Vater half uns, sein Sohn dolmetschte (er muss in der Schule Englisch lernen), und dann der Vater, der nur Gast in den Chalets war, rief die Besitzerin an, die sich freute, uns zu sehen. Die Samische Frau sprach wunderbar Englisch, ebenso wie der kleine Junge.
Sie erzählte uns, dass die Winter hier nicht mehr so hart ist, wie zuvor. Es ist nur -42 Grad statt -52, und manchmal bedeckt nur 1 Meter Schnee die Landschaft statt der üblichen 2 Meter Schnee. Wow, das sollte man sich auch im Winter ansehen!
Natürlich könnten wir dort schlafen, neben dem Grill, und so starteten wir unsere erste Wild-Campen in diesem Jahr. Was für ein schöner Ort für zelten!
Aber die Unterkunft war mit vielen Mücken verbunden.
