Itt ülünk épp egy földnyelven egy kemping recepciója mellett, pedig gyönyörű az idő és ma nagyon korán el is indultunk.
Csakhogy úgy néz ki egész Oslo oszlik, vagyis batárnagy lakókocsikkal vonulnak az óceán felé. Szegény szépséges Haukelifjell, a fennsík pedig pont a tranzitútvonaluk…
Itt alternatíva nincs, így epret majszolva várakozunk 1-2 órát. Remélem, a fjell tényleg olyan szép, mert különben amit kapok majd Tomitól…
Mondjuk tegnap is kiakadt kicsit a 4 kilométernyi 9-12 %-os kis dombtól… megértem. A Google szerint pedig majdnem sík 🤣
Az eddigi útvonalunk amúgy pompás! Sokszor egyáltalán senkivel sem találkoztunk.
Pár 100km végigstrandolva Dánia északi részét, megbámulva Skagent, ahol összeér a két tenger, és jópofa shelterekben pihenve, ahol az egyikben még házi főzésű fagyit is kaptunk.
Majd a komp Norvégia déli kikötőjébe, Kristiansandba, a napon várakozástól napszúrás és majdnem dokinézős fejfájás. Majd jöttek a csodaszép keleti parti kikötők, fehér faházikós sikátoros utcácskáikkal. A combleszakító genyó meredek emyylkedőkkel, és az egész jól kiépített 1es bringaúttal. Szép strandokkal és ritkán közlekedő történelmi, régi fa kompokkal, kollégákkal való bandázással.
Kedves helyi igazított minket útba egy gyömyörű fenyveses-tavas összekötő szakaszra. Innen már a túra 2. fő részén folytattuk. A Telemark csatorna elhagyatott útjain. Forgalom nem volt, de meredek fel annál inkább. A látványvilág impozáns! Hatalmas gleccsertarolta sziklákon zöldelnek a fenyvesek, tükröződnek a mélykék tavak vízében. Ősrégi fahajók közlekednek a 28 egybefűzött tavon. A zsilipelés, melyet kézi erővel végeznek, szintén nagy kaland.
Vadkempinget a felhagyott régi postaúton leltünk. Itt vége is lett hamarosan a 151km-es csatornarendszernek és meg is kezdhettük a felkapaszkodást a ” remélem”szépséges Haukeli fennsíkra (fjellre) a Hardangervidda nemzeti parkba, mely gyalogosan járható be, így vándoraink bizti visszatérnek még ide. Kb 770kmnél járunk és sokezer szintemelkedésnél.
Remélem hamarosan enyhül a forgalom és indulhatunk!
