Augusztus 10-11. Trondheim- Kyrksæterøra

Az úgy volt, hogy hamár ide keveredtünk, megnéztük Trondheim, ez a gyönyörű és élettől lüktető város nevezetességeit. Legjobban egy különleges, bringásoknak készült szerkezet érdekelt minket.

De vegyük csak szépen sorban… Az éjféli vonattal nem volt gond, kényelmes, tiszta, csendes járat, olyan üléssel, hogyha hátradőltöd a támlát, akkor kissé az ülőrészt is billenti, így elég kényelmesen lehet aludni.

Mondjuk a bringák szállítása azért picit bizarr volt, de tuti így szokták, mert egyetlen dolgozó szeme se rebbent, hogy ott állunk a sok csomaggal, bringával a vagon mellett.

Kb miliméter pontosra lehetett tudni hol áll meg a büfékocsi kis ajtaja. Merthogy ide kell felnyújtani a bringát, a büfés meg elveszi. Már minden akasztó foglalt volt, így a miénket rátámasztották a többire… brrr…. még szerencse, hogy nem Szürkéék kerültek a boglya aljára…

Trondheimban a vasútállomásról kiesve rögtön a régi kikötőbe jutunk. Hangulatos szép faházak mindenütt és rengeteg muzeális értékű hajó.

A kis hídon átkelve rögtön a belvárosba jutunk, sok szép hagyományos norvég kikötői faház kerül a szemünk elé, meg egy amerikai autó kiállítás.

Van jópár történelmi látnivaló: templomok, köztük a világ legészakibb gótikus katedrálisa és zarándokhelye, a Nidarosi katedrális a püspökpalotával.

A régi városi hídról színes cölöpházak látszanak. Ezek az izgalmas épületek mind raktárak voltak. Van egy erőd is, de oda már nem jutottunk fel, mert túl nehezek voltunk ☺.

Ide ugyanis egy érdekes szerkezet segíti fel a bringásokat a meredek úton, amit túristák hada vett körül, hogy valaki bemutatózzon.

Tomi vállalta is a sztár szerepét, körbevették a kamerák a jónéhány próbálkozáson át. A végén sikerült is neki jó néhány métert megtenni. Merthogy ez a bigyó nem csomagos bringára van tervezve, azzal nem tudsz elég közel állni a szegélyhez, és nem bírod a nagy súllyal kifeszítve tartani a lábad. Ugyanis az egyik lábad tolja a szerkezet felfelé.

Trondheim környéke szuper bringahely, ezerfelé visz bringaút a szép erdőkben, de elég combos. Jó sok hegyet kell megmászni.

Később erdők és megművelt földek váltják egymást (fura, mert már több mint egy hónapja nem láttunk ilyesmit, csak sziklát.

Fjordpartok, legelők, majd befutunk az Orkok földjére.

Orklandból csak egy jugoszláv békeharcos költő segítségével jutunk ki, akinek magyarázatából vajmi keveset értünk, pedig többször is majdnem Nobel békedíjat kapott.

Szerencsére több kört már nem teszünk Orklandban, viszont a költőnek igaza volt, erre tényleg nem kellett volna jönnünk… 200 méter szint burkolatlan 17-20%-os emelkedőn nem túrabringásnak való… de mi hősiesen, és csak kicsit káromkodva ügyesen feltoltuk, mert pedálozni képtelenség volt.

Az eredmény mai durva izomláz, mert a málhát így feltolni nem túl vicces ám!

A hegytető csodás, erdők-rétek mindenfele. Majd jön a megérdemelt lefele, alagútkerüléssel és hopp elénk is ugrik a kemping, ami már nincs.

Legalábbis Google szerint. Pedig saját szemünkkel látjuk, hogy lakóautókkal teli, s mivel jön az eső mi bizony itt fogunk táborozni.

Végül valaki felhív valakit, aki engedélyt ad (legalábbis ezt hámozom ki a norvég szövegből… szóval maradhatunk éjjelre, pedig a kemping bezárt. Horgászok gyűlőhelye.

Még ők nincsenek itt, így végre megejtjüķ a régóta várt tóban-mosdást. A nap sütött végre, így száradtunk, majd az eső elől a sátorba rohantunk.

Az eső maradt sajnos ma is társ, bár rendes volt mert volt kis esőszünet. Kellett is kis szárítás, mert az én oldalamon megint elkezdett felnyomulni a kis forrás…

Hatalmas mászással indítottunk a tó fölé, majd az eső eleredt. Újra csak mászás és buszmegállókban száradás váltották egymást, meg zúgó patak.

Ilyesmit rég nem láttunk már. A lejtmenet csodás erdőben és réteken vezetett, bociék bámultak is eleget

Sziklásfalú fjordnál Tomi csak annyit mondott, hogy van még egy kis szint, és mindjárt ott is vagyunk.

Szint volt is bőven, ahogy eső is… de ezúttal mázlink is, mert a kimondhatatlan nevű kis faluban, Kyrksæterøra-ban a kemping utolsó kabinját épp elcsíptük. Olyan áron adták,mint néhol a sátorhelyet, így máris szerteszét száradtak benne az átázott dolgaink.

Érdekes hely egy ilyen fjordmenti kemping, mert alapvetően horgászközösségek ezek. Nincs például konyha sem, hanem egy nagy közös kinti asztalon vagdalja, méri,pikkelyezi a halat a horgász társadalom. Én sajnálom az uszonyosokat, de horgász biztat: ezt a ficánkolót vegyük meg vacsira, mindjárt kinyírja… Gyávák voltunk persze ehhez a hadművelethez, meg már amúgyis megvolt a vacsi.

Hangulatos hely az egész, de a mi hangulatunkat legjobban feldobná, az az lenne, ha holnap a napocska meleg sugara keltene…