(Die DEUTSCHE Version finden Sie am Ende dieses Blogs.)

Dánia, 2022.07.02.

A dolog ott kezdődött, hogy ősszel megnéztünk néhány szuper motoros és bringás filmet Norvégiáról. Majd a Jézuska épp az Eurovelo 1-es könyvet hozta. Az EV1 eleje az a Norvég partoknál halad…

Innentől persze nem volt megállás! Beleéltük magunkat az ötletbe, megvettük a közlekedési jegyeket (mert az időnkbe nem fér bele, hogy háztól-házig bringázzunk, inkább sok újat látnánk), és máris itt vagyunk épp, szeljük át Dániát.

Kalandos lesz, az egyszer biztos! Itt vagyunk kidolgozott útvonalterv nélkül, melynek csak a váza van meg. De sebaj, ezúttal ötletszerűen töltjük meg tartalommal. A sok ötletért és segítségért köszönet illeti Puskás Zolit és Láng Lindát. Miattuk most ott tartok, hogy a csupa jó dologra ez a nagyobb időkeretünk is kevés….

Sebaj, így izgalmas elindulni. Meg úgy, hogy rögtön otthon, Ingolstadtban nem működött a pályaudvari lift… Aki már járt így, hogy még a vonattól messze leszerelhet minden csomagot és a két, összesen 30kg-os IKEA -táskát, plussz a biciklit reggel 4.45kor cipelhet egy hosszú lépcsősoron, majd egy még hosszabb peronon, annak azért kialakul némi fogalma arról, milyen fitnessz teljesítményt adtunk le…

Na mindegy, ICE időben jön, futás a cekkerekkel, bringákkal a megfelelő ajtóhoz. Elég stresszes, és nem árt némi trükköt ismerned, hogy beleférj mindennel a szűkös időkeretbe.

Ennél már csak a bringaakasztóhely szűkösebb… 4 bringányi helyen van 8 kampó és mind megtelt.

Hamburgba érkezvén jött a következő meglepi: az évszázad legnagyobb techno-bulija kezdődött délután, amire 500.000-en érkeztek vonattal. Óh, jaj… újra felpakolni és az állomásról kijutni kb mission impossible volt. Az utca tele néppel, menekülőre fogtuk hát, így sajnos ugrott a hamburgi városnézésünk.

De legalább így időben megtaláltuk a következő napirendi pontot, a Flixbusz állomását. Olyannyira korán voltunk, hogy nagyon, mert a járat késésre is volt kiírva. De legalább ezt a járatot nem törölték, mint sok aznapit. Így egy súlyos problémát (hogyan érjük majd el a kompot Stockholmban) pont megúsztunk.

A bringák is felkerültek végül a buszra, mi pedig reméltük, hogy túratársaink is épen megérkeznek majd Stockholmba.

Koppenhágáig szuper volt, az emeleti panorámás helyeket nem adták el, így átköltöztünk oda nézelődni.

Hamarosan látszott is már a tenger, az egész partvidék a hidakkal, alagutakkal festőien szép.

Következett egy meglepetés is, az első kompozás. Izgalmas fentről nézve, ahogy beparkolunk a hatalmas hajóba.

A komp belseje is izgalmas, szerencsére a bringák is jól utaztak.

Még jópár hidat élvezhettünk az alkonyatban, köztük azt is, amelyik alagúttal kezdődik, majd híddá válik. Sajnos ott már sötét volt a fotózáshoz.

Koppenhágában még éjfélkor is rengetegen bringáztak, erősen nyüzsgött még a város.

Innentől sajnos szenvedőssé vált a helyzet, rengeteg lett az utas, vissza kellett költöznünk a szűk ülőhelyünkre. Egész éjjel sok volt a megállás, hangzavar és kényelmetlen volt az üléshelyünk. Alig vártuk, hogy Stockholmba érjünk és a bringákat is biztonságban tudjuk.

DEUTSCH

Expedition Trolle und Fjorde Teil 1: Ein etwas abenteuerlicher Start.

Dänemark, 02.07.2022.

Alles begann damit, dass wir im Herbst ein paar tolle Motorrad- und Fahrradfilme über Norwegen gesehen haben. Dann für Weihnachten habe ich ein Buch bekommen… Den Eurovelo 1 Reiseführer. Der Beginn von EV1 liegt vor der Küste Norwegens…

Von da an gab es natürlich kein Halten mehr! Wir waren von der Idee begeistert, kauften unsere Fahrkarten (weil wir keine Zeit haben, von Tür zu Tür zu radeln, sondern lieber viele neue Dinge sehen wollen) und schon sind wir quer durch Dänemark gefahren.

Das wird ein Abenteuer, so viel ist sicher! Hier sind wir ohne Routenplan, nur mit einem Gerüst. Aber egal, dieses Mal werden wir sie mit Ideen füllen. Vielen Dank an Zoli Puskás und Linda Láng für ihre Ideen und ihre Hilfe. Wegen ihnen bin ich jetzt an dem Punkt, an dem uns die Zeit für all die guten Sachen nicht reicht….

Macht nichts, es ist spannend,so loszulegen. Und so, dass der Aufzug schon am Bahnhof in Ingolstadt funktionierte nicht… Wer schon einmal die Erfahrung gemacht hat, das gesamte Gepäck auszuladen, und in zwei IKEA-Taschen einzuladen, und dann diese Tasche (mit einem Gesamtgewicht von 30 kg) plus das Fahrrad um 4.45 Uhr morgens eine lange Treppe hinauf und dann einen noch längeren Bahnsteig hinunter zu schleppen, kann sich vorstellen, welche Fitnessleistung wir erbracht haben…

Wie auch immer, der ICE ist pünktlich, laufen wir mit euren Rädern zur richtigen Tür. Es ist ziemlich stressig, und es schadet nicht, ein paar Tricks zu kennen, um alles in den engen Zeitrahmen zu packen.

Das Einzige, was noch knapper ist, ist der Fahrradstauraum… Es gibt 4 Haken für 8 Fahrräder und sie sind alle voll.

In Hamburg angekommen, die nächste Überraschung: Am Nachmittag begann die größte Techno-Party des Jahrhunderts, zu der 500.000 Menschen mit dem Zug anreisten. Oh je … wieder aufzuladen und den Bahnhof zu verlassen, war so gut wie ein Ding der Unmöglichkeit. Die Straße war voll mit Menschen, also ergriffen wir die Flucht und ließen unsere Hamburg-Besichtigung leider ausfallen.

Aber wenigstens haben wir den nächsten Programmpunkt, den Flixbus-Bahnhof, noch rechtzeitig gefunden. Wir waren sogar zu früh dran, weil der Bus ebenfalls Verspätung hatte. Aber wenigstens wurde dieser Bus nicht wie viele andere an diesem Tag gestrichen. So wurde ein großes Problem (wie wir die Fähre in Stockholm erwischen sollten) einfach umgangen.

Die Fahrräder schafften es schließlich auf den Bus, und wir hofften, dass unsere “Mitwanderer” unbeschadet in Stockholm ankommen würden.

Die Fahrt nach Kopenhagen war großartig, die Panoramaplätze im ersten Stock waren nicht verkauft, also gingen wir dorthin, um uns umzusehen.

Bald konnten wir das Meer sehen, die gesamte Küstenlinie mit ihren Brücken und Tunneln war malerisch.

Dann kam eine Überraschung: die erste Fährfahrt. Es ist spannend, von oben zu beobachten, wie wir in das riesige Boot einparken.

Auch das Innere der Fähre ist spannend, zum Glück sind die Fahrräder gut gefahren.

In der Abenddämmerung gab es noch mehrere Brücken zu sehen, darunter eine, die als Tunnel beginnt und dann zur Brücke wird. Leider war es dort zum Fotografieren schon dunkel.

Selbst um Mitternacht waren in Kopenhagen noch viele Menschen auf Fahrrädern unterwegs, die Stadt war noch sehr belebt.

Von hier an wurde es zu einer miserablen Situation, es waren so viele Passagiere, dass wir auf unsere beengten Sitze zurückweichen mussten. Die ganze Nacht über gab es viele Stopps, Lärm und unbequeme Sitzgelegenheiten. Wir konnten es kaum erwarten, in Stockholm anzukommen und unsere Fahrräder sicher und wohlbehalten zu haben.