Hát itt vagyunk Németországban, méghozzá Bajorországban. Ezt korábban nem nagyon gondoltuk volna, Ausztria, és Unokatesómék országa, vagyis Tenerife a listavezető, meg a titkos favorit: Franciaország.
És most itt vagyunk, esélyt adva és kapva, és készen a felfedezés kalandjaira. Hát van mit! Németország hatalmas ország, Bajorország sem kicsi tartomány. Az Alpok is kb 2 órára vannak, de itt a Duna! Milyen pici! Nagyon furcsa…
Pikk-pakk átérünk a túloldalára. De az ártéri erdő szinte ugyanaz, mint nálunk. Csak több a bringás ösvény… mindkét parton, mindenfelé jól járható bringával. Ez rögtön megtettszett.
Első ittjárttunkkor nem tudtuk eldönteni tetszik-e a vidék. Nagyon izgultunk, szörnyen hideg és szürke volt az idő. Az első ami igazán megfogott minket az a kemping hordóházai (Novemberben…). Hát igen, itt (is ) vezet az Eurovelo6 igen népszerű bringás útvonala, ugyanúgy, ahogy pár száz kilométerrel arrébb nálunk is… Itt aztán rengeteg minden van, ami kiszolgálja:
Táborhelyek direkt bringásoknak: kis cölöpre épült fapadlás, alatta asztalkával, ideális a cuccok szárítására. Aki tervezte tudja ám milyen dolog és kihívás a bringatúrázás. Eddig a legjobb megoldás, amit bringásként valaha láttunk. Minimalista de kényelmes, biztonságos, víztől védett, praktikus.
Városi bringatároló dobozok direkt a csomagosoknak. Na igen, pl belefér a bringa csomagostul. Kulcs pedig csak a turistahivatalban vehető át. Tapasztalatom mondja, hogy ez is kiváló ötlet! Enélkül egyik verzió, hogy az ember leköti valahol a bringát, reménykedik, hogy meglesz… De mit tesz a csomagokkal? Semmit… Egyikőjük ottmarad, míg a másik gyorsan körbefut a városban, majd csere. Nem annyira jó megoldás… Másik megoldás, hogy mindketten birkózva tolják a kőnehéz bringát a tömegben a belvárosban, már ahol lehet… Ez sem a legjobb… Na de a doboz! Most együtt mehetünk nézelődni és ha telik rá beüldögélni valami vendéglátóegységbe.
Aztán ne feledkezzünk meg az úthálózatról. Na ez a váááá érzés!!!! Január van, alig melegebb, mint nulla fok, vagy annyi sem. Mégis vígan bringázik az ember a szupi hálózaton! Eléggé biztonságosnak tűnik és főleg igen jól használható!
Semmi feles kerülő, kb mintha pont oda húzták volna az aszfaltcsíkokat, ahol a bringások amúgyis kijárnák az íveket. Így jött létre rengeteg bringaútkereszteződéshálózat, főként a parkokban. Ilyet eddig csak Helsinkiben láttam.
Fantasztikus, csak kapkodjuk a fejünket. Főleg, hogy a nénikék sokszor mindenféle szabály betartása nélkül száguldanak Ebike-ukkal minden irányban. Pedig még csak hideg január van…
Ja és az autósok. Persze ez erős általánosítás, mert nem mindenki annyira udvarias, de az arányok itt erősen mások, mint nálunk, ez pedig meghozza a bringáskedvet még hidegben is. Ugyanis, az autósok alapvetően nagyon figyelmesek és vigyáznak. Persze azért itt is érdemes nekünk is magunkra.
Három dolog, ami nekem nagyon szimpatikus az igen jól használható bringautak minőségén kívül:
Az egyik, hogy nagy különbség van az itteni, meg a magyar jobbrakanyarodási technikában. Az ittenit egyenest vigyorogva élvezem. Ugyanis az autós szépen lassít párhuzamosan haladva a bringaúton gurulóval, majd megáll, vele PÁRHUZAMOSAN, és megvárja, míg a bringás áthalad, csak azután kezdi a kanyarodást!!!! Ez szupi! El se hiszem, nem kanyarodnak be velem, míg én egyenest mennék. Sőt a motorháztetőn átcsúszás is klasszisokkal ritkábban fenyeget.
A másik, hogy lámpaváltáskor többnyire nem lőnek ki, hanem szépen megvárják, vajon mit is akar az összevissza bámészkodó turista. Még sosem dudáltak le, pedig már többször átmentem a piroson… nem direkt, csak addig figyeltem a jobbrakanyarodót, h közben nekem piros lett… De senki nem lett mérges, nem forogtam veszélyben.
A harmadik pedig: Rengeteg itt a a pici kereszteződés, illetve a járdaszintben jövő kivezető út pl az üzletek parkolóiból… veszélyes szituációk, otthon halálfélelem… Itt viszont mit tesz a legtöbb autós? Szépen várakozik, hogy felhajthasson az átjáróra, és ha azt látja, hogy jön a bringás, akkor kicsit HÁTRAGURUL!!! Aztaa! Először azt hittem ez csak egy-egy kedves ember szokása, de kiderült, hogy nem annyira.
A plussz pedig az, hogy itt Magyarországgal ellentétben többnyire a kiépített bringautak a kicsi falvak közt vezetnek, nem benn a faluban, ahol az autósok amúgyis lassabban mennek. Persze városban és forgalmasabb helyeken indokolt a településen belül is a bringaút nyilván.
Fantasztikus, hogy a legtöbb helyre több bringaúton is átmehetünk ugyanabból a faluból. Vannak célszerű, gyors és eléggé forgalmas útvonalak a munkábajáróknak, aztán vannak a fantasztikus hálózatok össze-vissza a földek közt (többnyire aszfaltos) a felfedezőknek, edzőknek.
Vannak a földeken kanyargó kis jól járható földutak azoknak akik nem sietnek, és vannak pl a Duna mellett az aprókaviccsal szórt szupi, döngölt földutak, mint pl az Eurovelo 6. Mindegyiken élmény!
Pozitívum még, hogy eddig nem találkoztam sem kóbor, sem engem pórázról vagy önállóan megtámadó kutyával. Még kutyaugatás sem volt! Na ez is fura!
Összességében nagyon élvezzük a jó kis úthálózat feltérképezését( ja rengeteg az útbaigazító tábla), a gyönyörű Dunavölgyi környék felfedezését, az apró falvakat, szép kisvárosokat. Alig várjuk, hogy jobb idő legyen és sokkal nagyobb kalandokra is indulhassunk. Tartsatok velünk!
