Avagy csodás szerpenin és remek bringaút. Igazi őszi élvezet!
Végre-végre gyönyörű idő van! Kicsit lusták vagyunk ugyan, de muszáj kihasználnunk ezt a nagyszerűen kínálkozó alkalmat. Miután délelőtt lenyomtam az ELTÉ-n egy egész spinning rendezvényt, rohantam haza, hogy indulhassunk. Végül persze a szokásos történet: jó későn indultunk el, ráadásul a GPS valami állat hosszú útvonalat talált, amit Tomi nem engedett felülbírálni…
Persze ha még világos lett volna, akkor biztos, hogy élveztük volna a csodaszép dombokat, de így… Régen jártam a Höllentalban, volt ott egy kaffa szabadkemping, oda tartottunk. Majd este tízkor szembesültünk vele, hogy hát, izé, ez már jó rég óta nem működik… Este tízkor kifejezetten élmény kempinget találni Ausztriában, főleg olyat, aminek a kapuja is nyitva van! De bármily hihetetlen, végül sikerült.
A Hohe Wand Blick camping a nevéhez híven a Hohewand fantasztikus sziklafala alatt van, és jól felkészült a kempingezés szempontjából kevésbé igényes sziklamászó és bringás népségre.
A kapuja folyton nyitva, illetve nincs is. Igazából egy tehenészet, amelynek almáskertjében engedi a kedves idős tulajdonos a sok őrült mászót és bringást sátratverni. Naaaagyon élveztük, jó kis barátságos hely!
A nemezsátorból készült kis zuhanyzó külön gyöngyszem. Pici hátránya a nemenként egy db wc. Ami nem is lenne nagy baj, ha néhány emberke nem érezné úgy, hogy ha már egyszer végre bejutott, akkor jól ki is használja… Kaffa mikor áll a félórás sor, emberünk meg benn mos hajat a csapban és még szép frizurát is szárít énekelgetve… Na mindegy.
Hohe Wand (29km, 832 m szint)
Na és mit csináljunk ma? Fáradtak és lusták voltunk, erre viszont pont a kemping előtt kínálkozott a pompás megoldás. Itt kezdődik a néhány kilométer hosszú ám több, mint 800 méter szintgyűjtésre lehetőséget adó Hohewand Strasse és felső utcái.
Na gyerünk!!!! Húúúú, az út felfelé állat! Meredek is , meg igen látványos! A meredekségtől nemigen ijedtünk meg, hiszen idén nyáron a Strada dell Assietán és a Finestren bebizonyosodott, hogy akár háromheti csomaggal is fel tudunk mászni akárhová. Csak türelem kell hozzá.
Itt viszont semmi plusz cucc, haladtunk is rendesen. Fantasztikus a rövidke szerpentin, nagyon tetszett a komoly építészeti bravúr. A kilátás tökéletes, az autósok vigyáznak ránk, hát igen jól érezzük magunkat és hamar felérünk a szép kis erdőbe, majd jön is az út vége.
Csodás kilátás a környező hegyekre! Fenn az osztrákok költik ebédjüket a rengetegsok étteremben. Mi is megeszegetjük a túrabanánokat és a babapiskótát, egy cseppet sem érezzük kevesebbnek magunkat. Na, van még idő, mit is csináljunk?
Először is az összes kis keresztutcát járjuk be! Így jutottunk el pl a park központjába,ahol kis állatkert van és kulturált mosdó és sok ember, szóval menjünk tovább! Ezután betévedünk egy hosszabb, de nagyon szép kis erdei zsákutcába, majd végre megvan a kilátóhoz vezető mellékút.
Húúúú, nagyon megérte! A Hohewand sziklájának tetejéről bámulunk le a völgybe és a környező hegyekre.
Körülöttünk siklóernyősök és vitorlázógépek fokozzák a hangulatot. A kempingünk felett vagyunk szinte, jó magasan. A sziklákon pedig küzdik fel magukat a sziklamászók és a klettersteigelők.
Hát itt aztán nem lehet unatkozni! Szépen, békében megfér egymás mellett autós turista (nekik hétvégén fizetős a feljövetel), a sok bringás, a gyalogturista, a sziklamászók, repülők, szóval mindenki. Jé ez itt jól működik! Nahát!
Végezetül az utolsó mellékutca sehová sem vezet, de jó kis szintgyűjtés és gyönyörű táj. Visszafelé találtunk egy játékmackót, aki sok heti ázással a szőrében keresi gazdiját. Hazahoztuk. Körözési listára tettük a Naturpark oldalán, hátha meglesz kis gazdája.
Hamar leértünk, így még jó melegben élvezhettük a nemezsátras zuhanyzást. Ágybabújni amúgy is korán kellett, hiszen ahogy lement a nap, máris nagyon hideg lett. Még jó, hogy sok-sok évnyi megfagyás után eszembe jutott elhozni a tökéletes sínaci-pehelykabát kombót, ami alváshoz is nagyon kényelmes és főleg jó meleg!
Salzachtal (87km és 300m szint)
Vasárnap mit is csináljunk? A többi hágón nagy az autóforgalom… Ellenben a környék a bringautak Mekkája! Rengeteg út közül választhattunk, ami mind nagyrészt autómentes hatalmas élvezet! Nos, ha nekünk több lehetőség is rendelkezésre áll, olyankor nagyon feszültek vagyunk, mire kialakul a megoldás. De sikerült.
A Salzachradweg kb 43 km-en keresztül halad egészen a Höllental bejáratáig kevés szinttel, de főként bringaúton. Húúúú ez jó lesz!!!! Versenyben volt még többek közt az Eurovelo9, a Laitaradweg és még jó néhány.
A döntést nem bántuk meg. a hatalmas szélben is szépen haladtunk folyópartokon, szép erdőkben, dimbes-dombokon át. Neunkirchen csodaszép belvárosát is simán átszeli a bringaút, majd magát a város szép megoldással a hatalmas patakparti parkon át hagyjuk el. Gloggnitz iparvároskáját is élvezhető vonalvezetés kerüli meg, természetesen leágazással a központ felé.
Eltekertünk ameddig csak lehetett. A régi kisvasút mellett gurultunk (ahol elvileg nem lehet, de minden bringás ott ment), így értük el az út legvégét. Innen remek gurulás hazafelé! Nagyon élveztük! Szerencsére az erős szél viselkedett és alig akadályozott minket.
Útközben az egyetlen útonálló egy srác volt, aki épp leselejtezte a könyvtárát, és kirakta a kerítés elé, hogy lehessen turkálni benne. Húúúú! Imádom az ilyesmit, német nyelvű érdekes regényekhez amúgy sem egyszerű itthon hozzáférnünk. A srác nagyon kedves volt, mert a kitúrt halom láttán még egy táskát is kaptunk tőle, hogy elszállíthassuk az irodalmat. Baromi elégedettek voltunk ám!
A vasútállomáson hagyott parkolóhoz így felpakoltan értünk vissza és igen vidáman. Érdekes megfigyelésünk, hogy errefelé a vonatokra könnyedén fel lehet szállni a bringával, hiszen a bringás egység mindig ugyanott van, és mindig a peron ugyanazon pontján áll meg, és érdekes, hely is van… Na, ez is fura…
Hazafelé a csodálatos Fraknói hegyeken át vezetett az utunk, és máris fejünkben az újabb túraterv erre a vidékre!
