Augusztus 19.
A hajó 6.50kor indul… nincs itt kérem nagy kínálat, ha lekésted várhatsz fél, vagy egy napot is.
Ezúttal szerencsénk van. Seljében, ahova letértünk az Eurovelo 1-ről reggel szél fúj, így páramentes a sátor, lehet hamar pakolni, majd a hajóhoz elrohanni. Sötétben készülődünk még, de a fránya apró kis bogarak, úgytűnik sosem alszanak. Megint előkerül az archáló. De ezt sem bánjuk, csak sikerüljön az érkező zivararzóna előtt felszedni a sátrat és már itt sem vagyunk, átugorjuk a necces szakaszt, történetesen a gleccser alatti platót. Idén már csapott be a mellettünk lévő hegybe villám , nem kockáztatunk mégegyszer. Jóidőre meg várni kéne 4-5 napot.
Tegnap egy jófej helyi lakos segítségével tájékozòdtunk, hogy a gyorshajó nem lesz épp olcsó, más meg nincs. Maximum 3 megállót engedhetünk meg magunknak, de már az is jó, annyival is kevesebb kilométert kell tekernünk az itt már forgalmas úton Bergenig.
A hajónál viszont szerencsét próbálunk. Bevetjük a kérdést: mennyi lenne Bergenig? Kedves matrózsrác ingatja a fejét és félve mondja ki a még norvégoknak is szép összeget.
A reakciónk kiül az arcunkra… a három legközelebbi megálló áráról érdeklődöm inkább. A matróz szociális készségei szuperek, hamar leveszi, hogy mi itt nem igazán fogunk sokat fizetni.
Hamarosan jön egy kis listával, hogy felírta az árakat… Nézem, de nem értem. Cinkosan kacsint: Kiszámoltam.
Hirtelen a Bergenbe utazás ára a felénél is jóval kevesebbre esett. Uccu már toljuk is fel a bringákat, a srác a külső fedélzetre rejti őket, mi pedig elfoglaljuk helyünket a valószínű kutya, vagy óvodás jeggyel…
Mondjuk tényleg gyerekként viselkedünk,élvezzük az utazást, lelkesen rohangálunk fotózni a dekken, majd le repülünk a nagy szélben.
Először napsütötte csodás táj, magas hegyek távolodnak, majd szűk átjárók, ahol a hajó alig fér át 2 kis sziget közt, hatalmas hidak,vízesések és bájos falvak suhannak el.
A gleccseren pedig tényleg nincs jóidő… sőt. Egészen ítéletidős a hangulat. A vihar hamarosan a hajóra is lecsap. Elképedve figyelem, hogy a hullamok az emeleti fedélzet ablakára is felvernek.
Mi lesz így lenn a bringáinkkal??? Mi, mi… hát ami nem kéne. Vízes, sóáztatta mind, nekem végül a vízálló táskákba is jut pici tenger…nem a legideálisabb.
5 óra múlva kikötünk Bergen csodás belvároeában,megcsodáljuk a világörökséget, a régi kikötő színes házait.
Bergen tényleg szép város, csak lennének benne kevesebben. Az észak nyugalma sokkal jobban bejön, még akkor is, ha bolt sokszor csak 100,-200 kilométerenként akad, s ember helyett rénszarvas kukkant be az ablakon.
Húzunk is ki délre, egy parádés átvezetésen itt is. Mindenhol bringaút visz, a miénk valószínűleg pont egy valaha volt vonatút.
Kell is a kényeztetés, mert az úton hatalmas a forgalom. Már elszoktunk tőle, másfél hónapja csak kietlen helyeken jártunk nyugodtan, csendben.
Átmászunk egy jelentősebb dombon, majd szinte már megérkezünk az újabb komphoz, amikor végképp érzékelhetjük, hogy megérkeztünk a ‘civilizációba’.
Először ahogy lefelében óvatosan döccengetek le a hosszú lejtő lépcsős aszfaltján, hirtelen mögém kerül egy lény, megpróbálja magát és ebike-jával köztem és a virágos-bokros fal közt átpréselni… persze nem megy. Szívesen elengedtem volna, ha szól, és hagy időt. Nem így tette, így koppant egyet a táskámon, majd a virágok nagyját is begyűjti és száguld tovább.
Lejebb Tomi keveredik konfliktusba egy bácsival, aki úgy látszik, csak prédára várt. Míg Tom illedelmesen átengedi, hogy autójával lassítania se ķelljen, na ő ablakot leereszt és kiordít: Itt tolnod kell, hülye túrista! -hát köszönjük… rém kedves.
Közben az eső is zuhog megint naná, mért is nem… De legalább a komp már benn. Úgy várjuk, mintha a 2 kilométerre lévő szigeten nem lenne ilyen cudar idő.
A kempinget hamar megleljük, de recepciós köddé vált, pedig lehet,kabin kéne nekünk. Hívjuk-várjuk, de semmi. Kényelmesen elhelyezkedünk, s a konyhában be is fűtünk. Mindenhol száradnak a ruhák.
Német pár, ki szintén hüttére vár érkezik,s mondja, hogy a tulaj ma már nem jön, hiába van nyitvatartási idő…
Megint az van, hogy mi szívesen fizettünk volna, de egyszerűen nem hagyják, így miénk hát a konyha. Bevackolunk, máris alszunk, ha már ingyen a mai kvártély.
A melegvízautómata azért még megőrjít, itt persze 5 NOK-ost kell bedobni, míg máshol tizest. De egy hullámcsattot is mellékelnek az autómatához, hogy a nagyobb érméd kikotorázd.
melegvíz persze nem jön, ígyhát a mosdót kell eláztatni, büdös lábbal egy konyhában mégsem illik aludni.
