Július 28.
A mai nap látványvilága eléggé lenyűgöző volt, főleg Gimsøya szigete. Pedig a reggel nem így indult, hanem esett, majd félig összepakoltunk és megint esett a sátrat újra eláztatva. Nosza neki, akkor vizes maradsz, és útnak is indultunk.
Eleinte forgalmas főúton kavarogtunk, bár a fjord és a szemben lévő hegyek, vízesések gyönyörűek voltak.
Kabelvagban megnéztük a szép templomot, majd utunk egyre elviselhetetlenebb forgalomban vitt tovább. Az alagútban szinte megsüketültünk a zajtól, pedig a táj fantasztikus. Minek ide ennyi autö?
Még egy ivóvízrezervátum is létezik itt, ami az alagút utáni óriási tó és környéke. Pisilni itt tilos.
Egy újabb hídon gördültünk át Gimsoya szigetére, ahol ráunva a forgalomra inkább a hosszú kerülőn mentünk. A valóságban ez úgy néz ki, hogy 4 km helyett az egész szigeten körbementünk. Kb 30 km plussz… na de milyen? Gyönyörű és forgalommentes.
Hatalmas hegyet bringázunk körül, fehérhomokos strandokkal szegélyezve. A laposabb részeken mindenhol kis gazdaságok, fűtetős házakkal és az elmaradhatatlan barikákkal.
még tengeren strandoló teheneket is láttunk és egy szuper kempinget a csodaszép strandon.
A legdurvább a sziget végén lévő golfpálya, mely egyáltalán nem illik a zárkózott, régimódi, szépséges tájba… véleményünk kifejezésére az egyik ütőpont melletti padon kezdtem el öltözködni, pedig ez biztosan nagyon magánterület.
Ideje volt már vadkemping hely után nézni, ami végül szuper lett, pedig már egész odavoltunk, hogy vajon hol alszunk.
Először is, minden szétpakol, kitereget… a sátor is szàrad, így megszüntetjük a mocsári ágyat.
Tomi mindig aggódik, hogy a ruhái „túlszáradnak”… jelentsen ez bármit is, ez alkalommal ez nem következett be, kár volt aggódnia. Sőt, a táskában lévő többi holmi is csatakká vált. Egyszer talán majd moshatnánk melegben és napsütésben is…
Közben a lazac vígan sül már, elégedetten eszegetünk, kényelmesen, szerteszét minden, hiszen szárítunk.
Épp a desszertként szolgáló csokit osztanánk meg, amikor is az eső aljasan elered…. az a szenya kis szitáló változat, ami azonnal eláztat.
Uccu neki, agyatlanul rohanunk, és a sátorba mindent behajigálunk. Mire végzünk eláll a permet. A bolondját járatja velünk, az tuti, de sebaj, hátha holnap „túlszáradunk”
