Július 24. Éljeeeen! Süt a nap!

Legalábbis ebben a 2 percben… na mindegy, de végre nem esik!

Ma még később egy pár órára kisút még, és a 14 fokos kánikulában strandolunk is a gyönyörű fehérhomokos beachen.

Legalábbis én, mert Tomi inkább télikabátban állva fotóz a tett mezején…

A szél jeges északnyugati továbbra is, de a napsütéstől megjön a kedv. Így viszonylag sok kilométert gyűjtünk, mire a part menti vadkempingben, a hálózsákba bújva dideregnénk a 8 fokban…

A reggelt kompátkeléssel kezdtük. Elhagytuk a csodás Gryllefjordot. Szegény én! Egy kicsit sem születtem matróznak azt hiszem… de a 2 órás út végül csak letelt, s két hősünk Andoya szigetén a kikötőből elszelelt.

Igazából 3, mert Szám bácsi megint előkerült, és lelkesen az élre tört. Nem csodállom, hogy így sietett, hiszen Andoya egyszerűen remek.

A Space- központot csak kívülről néztük meg (brühuü).de aztán lenyűgözött a látvàny. Csodás sziklafalak, vidáman kéklő tenger.ettől vigyorog a kerékpáros ember.

A kis faluban a strandolás után a pici bolt-posta-cukrászda-büfé-lottózóban feltöltöttük tartalékaink és finomat faltunk, majd szájtátva bámulva a tengert és sziklákat tovatekertünk.

Egyszerűen lenyűgözően szép az útvonal, hidakkal, meredek partokkal, lankás fövenyekkel.

Végül a hidegben egy ilyen fövenyen tettük el magunkat aludni. Olyan hideg van, hogy még a melegített kakaót is be kellett vetni. Pedig ez mindkettőnknek szentségtörés, ďe nincs mit tenni, valahogy fel kell melegedni.

A kempben már ott lévő két kolléga bizonyára örült èrkezésünknek. Nagyobbik baj, hogy végül Szám bácsieltűnt, így hogy folytatódjon a társasutazás?

Na sebaj, azt hiszem, egy alvás minden gondra megoldás… Viszont aludni nem érdemes,mert az itteni éj csodás színjátékkal jutalmazza ki éjjel is legény.