Hát folytatódik a megpróbáltatás. Bár az előrejelzés szerint ma délután napos idő lett volna… mi ebből csak a folyamatos esőt érzékeltük. Ezen a vidéken felesleges előrejelzést kiadni, mert nemigen válik be…
Úgy döntöttem, a mai nap érzékeltetei talán a legjobban, min megyünk keresztül. Persze ahogy az egyik bringástárs írta:”Mi kerestük a bajt” és ebben teljesen igaza van. Szóval jöjjön a mai rész, a többitvmeg majd pótlom, amikor tudom.
A tényállás az, hogy az utóbbi 8 napban pontosan 18 órát sütött a nap, a többiben leginkábbesett az eső és fújt a szél, hideggel körítve.. A 18 óra napsütés nagyrésze alvásidőben volt. Éjjelről itt mókás beszélni, mert eddig végig fenn volt a nap.
Ma van az első ejszakánk, hogy sötét is lesz. Na nem sok, kb fél óra. De már 11 fokot jöttünk déllre, plussz a nyár is telik, így esik, hogy sötétedik.
Nappal meg a köd miatt van félhomály, emiatt picit nehezen viseljük. Az esőt, hideget már megszoktuk, de jobban szeretnénk inkább a fehérhomokos partokon ĺubickolni…
Szerencsére az esőcuccunk végül nagyon szuper lett, nem hiába költöttünk rá egy vagyont…
Használjuk is serényen.
Tegnap pl egy órát vártunk a kompra szakadó esőben, hideg szélben, mégis minden rendben. Senja szigete viszont igazán szenya. A gyönyörű parti út alagútja lezárva, kikerülése 2 napos út kritikán aluli aszfalttal. Még lefelében sem lehet ereszteni. Tomi mondta,hogy magát a kompot is kikerülhetnénk… de itt akkorák a távolságok, hogy a kerülőút egy hétig tartana.
Na mindegy. Viharos pofaszélben, szakadó esőben vágunk neki a mászásokkal teli kerülőnek, mely mivel csak a szürke ködötv átjuk, így igen uncsi.
A lényeg, hogy az egész napunkat nem zavarta meg egy darab váratlan jóidő sem, a sátrat végül esőben és viharos szélben nagy rutinnal húztuk fel. Hajnal 1es lazacsütés után máris a hálózsákban feküdtünk a tomboló ítéletidőben.
A reggelt nem kezdtük túl korán a szokásos eső soká tartott.. csak 3 körül lőtték el a startot. Tomi addig kb 9szer törölgette le a sátrat, mindannyiszor záport vonva magaután…
Nyilván, hogy az esőben kell itt hegyet másznunk… vagy ami még rosszabb, hogy pár percre kisütött a nap. Ilyenkor kilométerenként öltözünk, esőruha fel-le.
Egy idős német úr nem teker túl gyorsan, mégis folyvást előttünk van, a sok öltözködésünk miatt. El is neveztük Szám bácsinak, oly számtalanszor elhaladt a „Szuperbuszával”.
Addig szórakoztatjuk így magunkat, míg az eső kicsit alábbhagy, és kezd látszódni a sziget csodás partvonala. Vízesések, fjordok, szigetek, hegyek. Nem semmi látkép lehet. Egyszer szívesen megnéznénk napsütésben is. Most jön még egy alagút, ahol gombnyomásra villogó jel figyelmeztet a benn lévő biciklistára.
És végül a túloldalon esőn kívül barátságos kis zrkikötőváros fogad. A kompnál nagy a sor. Este fél 10 van. Talán 10kor megy még egy komp.De nem, csak holnap délelőtt 11kor. A sok autós azért már foglalja is férőhelyét a járatra. Elég fura, hogy fél nappail korábban már beállnak a sorba.
Mi inkább megvesszük a város utolsó melegszendvicsét és elhúzunk egy remek vadkemping helyre, mely vicces módon itt ki van jelölve, kilátással a fjordra. A norvégoknál nem tilótábla van, hanem ⁷⁶inkább felkínálják neked a jó helyeket.
És ami a legjobb, hogy a köd elindult felfelé, a hegyek kezdenek előbújni. Reménykedve alszunk el, hátha holnap a nap hosszabb időre is felkel. Mert a szép sziget szikláit látni kell…
j
