Bringás és egyéb érdekességek…
Hú, itt aztán változatos ám a tél, volt, hogy Tomi minusz 8 fokban indult, ma reggel majdnem rövidben tekertem a napsütésben, délutánra pedig viharos széllel jött az eső. Ami megdöbbentő, hogy az itteniek cselekedeteit különösebben nem befolyásolja az időjárás. A szakadó esőben ma délután pl a szomszéd hölgy épp bikiniben küzdött a viharos széllel, miután kimászott a kerti medencéből.
A bringázási vágyukat pedig végképp nem befolyásolja az idő. Max egy kicsit jobban felöltöznek. De mivel az utak tök biztonságosak, az autósok nemigen tudnak beteríteni/leszorítani, így szakadó esőben is vígan tekernek.
A hét elején például jött egy durva front, brutál jégesővel, széllel, de az Ingolstadti iskola bringaparkolója ugyanúgy dugig volt, mint egy szép tavaszi napon. Reggelente a belvárosban annyi bringás igyekszik a suliba, egyetemre, munkába, cikáznak minden irányba, hogy autósoknak ez a hely ilyenkor inkább elkerülendő. Bár megjegyzem, néhány itt is fellelhető állattól eltekintve jól megfér itt a káoszban egymással a gyalogos, autós, bringás.
Ha nem minősítjük (leginkább lustaságból)bringás időnek a helyzetet, akkor is van itt mit csinálni. Egyik nap megnéztünk pl egy lovagvárat, de ide bringával is el kell majd mennünk.
Főleg, hogy egy kedves német pár, akik az ELTE-n jártak hozzám bringázni, nagyszerű ajándékkal lepett meg, egy Bajor bringástérkép érkezett tőlük a postán. Hát, meghatótdam ám!
Szerencsére egy kisebb magyar társaság is kezd kialakulni, voltunk már együtt pizzázni, palacsintáztunk, és piacoztunk is.
Az egyik leggazdaságosabb hely, és szerintem nagyszerűen működő dolog itt (bár azóta úgy olvasom, Budapesten is lett ilyen), a Caritas Markt. Ez tulajdonképpen egy hulladékátvevő hely, ahova a németek lelkiismeretes hozzák szép állapotban megunt/kinőtt cuccaikat (bútort, bringát, tévét, ruhát, könyvet, berendezési tárgyakat, étkészleteket, játékokat stb…), ezzel munkahelyet teremtve, mert itt szétválogatják a hasznosítható dolgokat és a saját boltjukban nagyon kedvezően árusítják.
És itt nem szégyen a Caritas Markton vásárolni, sőt! Egy csomó jó cuccra akadtunk. Szupi fiókos szekrény 5 Eur-ért, asztali lámpát, társasjátékokat, pár centért virágnak tálat stb.
Egyik kedvenc szórakozásunk a Flohmarkt, ami valahol mindig van vasárnap, és a legfurább talán az, hogy nagyon gyakran magyarul folyik az alku… Nahát. Mondjuk van itt magyar bőven. A nyelvsuliban pl a csoportban 6-ból 4 a magyar.
Apropó nyelvsuli. Nagyon pozitívan tudom csak értékelni. Egyrészt haladunk, mint állat, így rengeteget kell tanulni, másrészt pedig a rugalmasságuk. Írtam egy tesztet, hogy be tudjak csatlakozni a megfelelő már tartó tanfolyamba. Az árat természetesen csökkentették az eddig kihagyott órák árával, a majdnem ingyenes buszjegyre jogosító kupont azonban az ellógott napokra is megkaptam.
Sőt, lehetőséget kaptam arra, hogy az egész tanfolyamot csak később fizethessem be, mert nekik érdekük, hogy az az integrálódni akaró, aki meg akarja tanulni a nyelvüket, az hozzájusson a lehetőséghez.
Szerencsére a sulin kívül is lehet gyakorolni, mert a kis falu idősebb népessége egyszerűen örömét leli benne, hogy van itt egy keletről jött, és mindent elmagyaráznak a boltban és a gyógyszertárban is. A boltban pl az egyik nénitől kaptam kuponmatricákat, amiket fel lehet ragasztani tetszőleges termékre és akkor olcsóbban viheted. Egy másik kedves néni pedig cukin szájbarágta, hogy is működik ez pontosan.
Tegnap este pedig a Radhaus-ban voltunk egy szuper vetítéses előadáson. A német srác párjával és a 18 hónapos picikéjükkel szelték át bringán Európát. Lenyűgözőek a képei, csodásak a kalandjaik és a pici is láthatólag többnyire élvezte a négy hónapig tartó, 3000km-es utat. https://www.facebook.com/events/2481844998745366/ és: http://www.poletopole.de/shows.php?main=shows&lang=0
A viszonylag kiszámíthatatlan téli időben persze egyelőre csak a környéken tekergünk, ahol rengeteg érdekességgel szolgálnak a bringásoknak. Gyönyörű tavak, szuper bringasztrádák és bonyolult kerseszteződések, hogy mindenki mindenfelé száguldhasson kedvére (picit azért balesetveszélyes, mert van aki tényleg csak száguld), és tökre tetszett nekünk pl a sok helyen az úttal való találkozásnál a várakozás megkönnyítésére kihelyezett kapaszkodó! nagyon király!
Ma pedig kicsit folyásirányba lefelé is elkerekeztem egy ideig a Donauradwegen. Alig várom már, hogy jó legyen az idő, és Tomival jó hosszú túrákat tehessünk, hiszen van hol…
