Augusztus 16-17.
Rengeteg komoly hágót megmásztunk már csomaggal (pl Assieta, Glandon, Iseran, Agnel, Galibiere, Izoard stb), most mégis keményen érint minket a délebbi szakaszok össz-szintemelkedése.
Már korábban, északon is volt pár meglepi, de itt… repkednek a 10%-ok elég hosszan, és ma is sikerült egy mindössze csak 40 kilométeres szakaszon 800 méter szintet összehozni. Ez azért meglepő, mert közben nem megyünk ám feljebb 200 méternél… Ma 1.3 kilométeren tengerszintről 200-ra jutottunk…
Tomi dörmög is rendesen, hiszen a metsző hideg szélben lehetetlen normálisan felöltözni ezekre a felfelékre. Úgyis leizzadsz és egyben fázol is…
A látnivalók ma nem sorjáztak, szürke a táj, s az ég, de legalább nem szakad már az eső, mint tegnap.
Tegnap nem is csináltunk semmit, csak pihentünk, (ami amúgyis ránkfért így a koronabetegség után), meg a felszerelést újítottuk és az ismeretlen eredetű halszagtól próbáltunk megvállni a családiház kertjében lévő lakókocsiban.
Amúgy a hely kicsit túl van foglalva. Délután érkezett egy német bringás, már egy hete foglalt, de mivel mi maradtunk az eső miatt, így neki nincs hely.
Erre a tulaj- bácsi fúr farag, a terasz faanyagába csavarok és máris áll a teraszon egy sátor. Német srác elégedett az árengedménnyel és a levessel, amit kapott, ő is védve van az esőtől ?
Nagyon durva volt amúgy a front, a sátor tuti úszott volna ennyi víztől. Késő délelőtt állt csak el, ekkor becsörtettünk Ålesundba kajáért. Nagyon durva volt, mert nemrég kötött ki 2 hatalmas szállodahajó. A városra így konkrétan kitették a megtelt táblát. Mi is igyekeztünk elszelelni.
A gyorshajóval át is húztunk a szomszéd szigetre, ahol megkezdődött a sok 200szintes mászások sorozata. Ha a táj nem extraszép, vagy nincsenek rénszarvasok a közelben, akkor valahogy lassabban fogy a hegy..
Eģy jó kis hullámvasutazás után végre a fjord végén újra feltárult az óceán fennséges látvßlanya. Meg egy vadkempinghelyé, amit egy helyes olasz pár már befoglalt. De szépen minket is beengednelĺķ
A vacsit durvánjó ķilátásnál főzzük meg, végre bandázunk is egy kicsit. Remélem az olaszok majd megírják milyen szeptember végén a Nordkap, hiszen odatartanak.
Kicsit irígykedve bújunk be a szél elől sátrunkba, hiszen nekik még előttük van a kaland, ami nekünk a legkedvesebb volt.
De hátha holnap minket is végre újra napsütés és klassz kalandok várnak!
