augusztus 15.
Az előző pár napban az izgalmas Atlantic way-t jártuk, jóidőben végre, jópár kalanddal.
Ma a tengerparton ébredve újra gyűltek a sötét felhők, nem is számítottunk semmi jóra… de olykor pont ilyenkor akadnak az igazi izgalmak.
Az érkező front miatt próbáltunk hozzájutni valami fedett szálláshelyhez, de ez itt Ålesund környékén szinte reménytelen. Nyüzsgő szép város, a Gerianger gleccser kapuja, és a Trollok útja is rengeteg autóst vonz ide. Nekik nem olyan gond az eső… De mi valószínűleg ezeket a látványosságokat legközelebbre ütemezzük át, hiszen késésben vagyunk, így haladunk majd inkább délre tovább.
Arra jutottunk, hogy ezért Ålesund-ot úgy ahogy van kihagyjuk, és a következő szigeten elhúzunk a kempingbe. Csakhogy ‘hiba’ csúszott a gépezetbe, így inkább hagytuk magunkat sodródni az eseményekkel. És de jól tettük!
Reggeli után nyomás, száguldás Aukra kis szigetének keskeny, néptelen, ám szép kilátást nyújtó dombos útjain, mert a komp nem vár ám, és nincs is belőle túl sok naponta.
Kivételesen baki nélkül el is értük a következő szigetet, Finnøyát, ami gépgyáráról híres, de amúgy is szép, nincs forgalom, nyugottan lehet csodálni a többi sziget hegyeit… és akkor itt jött a porszem… A sziget túlsó végén a kikötőhöz érve pont besiklik a komp, mi meg usgyi fel! Csak épp ez nem az a komp, ami kell! De már mindegy, kifutottunk.
Így érkeztünk meg egy nagyobb szigetre Brattvågba, amin szintén hangulatos utakon, fenyvesek mellett robogtunk tovább remek kilátással a tengerre. Elértük az újabb kikötőt vagy mit. De hú… mi ez? Miféle komp jár itt, hogy nincs egy autófelhajtó? Se menetrend. Ööö…
Szerencsére egy hölgy is várakozik, aki szerint bátran szálljunk fel a hajóra, szerencsénk van, mert a napi háromból egy na épp most érkezik.
Fel is toljuk lelkesen a bringákat. Nicsak! Nekik rendes parkolóhelyek vannak! De a Steward miért köti ki őket vajon olyan alaposan?
Gyanunkat elhessegetve épp kezdünk kényelmesen hátradőlni, hogy élvezzük a hajó döcögését, amikor: … majd leesik hátra a fejünk, mert ez egy Schnellboat, egy katamarán! Dönget szaporán. Wow! Hatalmas hullámokat verve száguldunk, a fejünket majd le tépi a szél, de ez a kaland mindent megér!
Egyetlen dolog furcsa csak és zavarja picit élvezkedésünk, mégpedig, hogy VISSZAFELÉ megyünk! Ó jaj, ne! Már megint mit csináltunk?
Gondolkodni nincs idő, máris megállunk. Az utasok úgy nyomulnak fel a hajóra, mintha csak a BKV busz jött volna. Itt teljesen természetes, hogy bringád is hozod, mégpedig grátisz. Jó hely!
No megint fordulunk,jaaaj ne! A következő megálló a sziget, ahol az előbb felszálltunk! Hát mi van itt? Steward nyugtat, oké minden, észre fogjuk venni, amikor megérkezünk a világ legszebb városába. Szerények ezek a norvégok, na….
De tényleg észrevettük, izgalmas kikötő, szép házsorok. Itt az 1900as évek elején pedig mindent újjá kellett építeni, mert gyakorlatilag az egész város leégett.
Stílusos az érkezésünk a város szívébe, háttérben a kilátóhegy. Az izgalmakra gyorsan eszünk is egyet a helyi töröknél, átgondolva, hogy most mit is tegyünk. A perzselő napsütésben hihetetlennek tűnik, hogy nyakunkon a durva front, de inkább ez ellen gyorsan egy telepített lakókocsit foglalunk.
Az már csak a mi pechünk persze, hogy a lakókocsi, ami egy családi ház kertjében van, na az épp fenn van a hegy tetején éppen…. itt pedig a hegy, az tényleg hegy már…
Érdekes a szállás, kissé régimódi, de bevetjük magunkat végre pihenni. De újabb porszem… fizetni csak Cash-ben lehet, ami nekünk nincs, így irány le a hegyről… A pénzfelvétet összekötöttük kis városnézéssel. Szép házsorok, aquarium, vikinghajó, kikötő. Letudva, már csak másszunk vissza!
Az eső tényleg eljő, nem úgy, mint előző éjjel, amikor 6 hét után először láttunk csillagokat újra. Elég érdekes élmény volt!
