Túléltük az éjszakát. Hogy szörnyű viharok voltak-e, azt tényleg nem tudjuk, mert mi pontosan 12 órát mélyen aludtunk. A lényeg, hogy reggelre melegen sütött a nap, és erős szél fújt, ami kedvez a mosásnak. Volt mit… A bringás túrázónak nincs mindig könnyű dolga a mosással, de ezt majd a következő részben kifejtem.

A mi ruháink vígan lobognak a szélben, van rá esély, hogy hamar meg fognak száradni. Addig is pihinapot tartunk, eszünk,fetrengünk és olvasunk kicsit.

13 órakkor megunjuk az egészet, és indulni készülődünk. Ahogy Tomi mondta, már délelőtt letudtuk a pihinapot, most menjünk végre tekerni. ? .

Neki ia indultunk. A pihinapon viharos pofaszélben, nehéz terepen végül 82 kilométert nyomtunk le 800 szinttel. Egy kicsit sem lettem kipihent…

Az út első fele egy szép folyóvölgyben haladt. Most értünk vissza az Eurovelo1-re. Kőkemény emelkedők, irdatlan pofaszél, vánszorogva haladás és rengeteg legelésző rénszarvas.

Szemből erős hátszéllel vígan köszöngetve száguldottak a másik irányba a kollégák. Néha meg mondom őszintén, hogy csúnyákat gondoltunk látva élvezkedő vigyorukat… na de egyszer a pofaszelünk is megfordul majd .

Sok-sok óra múlva egy elképesztően csodálatos fennsíkra jutottunk, ahol már a hófoltok is megjelentek, és jópár motorosszán, amit ott hagytak, ahol kifogyott alóluk a hó.

A táj olyan szép, mintha csak Kanadában járnánk. Nagyon élvezzük a látványt, csak a hátráltató szelet, és a lassan vánszorgó kilométereket nem annyira találjuk viccesnek.

A harmadik szakasz végül egy veszett száguldás a kb 300 méter magas hágóröi.Ezt aztán már tényleg élveztük.

Este 10kor még útbaejtettünk egy kisközértet, hiszen itt majd mind 23-ig nyitva van. Vasárnap viszont zárva. Ezért 3 napi kaját, plusz egy dinnyét kellett valahogy a bringára felszerelni,nem is szólva a 4 liter csokistejről. Szép kis látvány volt a 2 púposteve…

11 körül meg is érkeztünk a kempingbe Alta előtt. Recepció még simán nyitva. A kempingezők közt pedig a Nordkappról ismerős arcok. Folytatódik hát a társasutazás ? .

Hajnal 1re meg is sütöttük a vacsit, ami itt kicsit sem fura, mert akkorra érkezett a mosógépszerelő is.

Amúgy vadkempingezni akartunk a kicsit korábbi öbölben, de nézve a hétvége ‘csodás’ időjárását, letettünk erről a tervről. És milyen jól tettük…