(Die DEUTSCHE Version finden Sie am Ende dieses Blogs.)
Kolari,Lappföld, Finnország, 2022.07.05.
Végre, 4 napnyi utazás után megérkeztünk Kolariba, a Finn Lappföldre, a Sarkkörön túlra. Egyszerüen fantasztikus a táj, pedig nem vártunk tőle túl sokat,mégis beleszerelmesedtünk szinte azonnal.
Persze a megérkezés sem volt egyszerű, mert az én bringàm a vonaton óhajtott maradni…Volt némi pánik, hogy mi lesz Szürke sorsa majd, és kellett némi kétségbeesett ordítozás, mire végre egy vasutas megmentette és levágta a lakatot. Úgy kellett neki könyörögni, mert nem akart kárt tenni a lakatban.
Tudtuk, hogy eddigi életünk legizgalmasabb túrája áll előttünk, így kicsit talán meg is szeppenve húztuk az időt, hátha tovább tart majd így az egész nyaralás. Kb egy órán át pakolásztunk még, majd végre, kezdetét vette a mai kaland. Mivel csak délután indultunk, így 40km-t haladtunk csak, de nem bántuk. Volt ám látnivaló bőven.
Egy teljesen új, számunkra ismeretlen, de lenyűgözően szép világba érkeztünk, a Számik, vagy magyarul a Lappok földjére, a tundrára. Azt hittük, hogy majd egy unalmas, színtelen síkságon kell majd átvágnunk, ami teljesen ingerszegény lesz, így jó lesz mihamarabb letudni. De egyáltalán nem így lett, Lappföld ezer szépséget tartogat.
Szépséges dombokon hullámzott az út, sötétzöld fenyvesek és fehér nyírfák közt. Egyszerűen gyönyörű! Először ezeket a rénszarvasokat láttuk meg, felejthetetlen élmény volt! Szegények kissé megijedtek tőlünk. Az autóktól már nem félnek, láttak már ilyet. De úgy látszik, a csomagos bringások látványa nem mindennapi jelenség. Rénszarvasgyerek nem győzött bújni a mamához, míg rénszarvasmama óvatosan kíváncsiskodva szemlélt minket. Tuti az járt a fejében, hogy hű, ha én ezt a két fura lényt otthon elmesélem…
Közben próbáltunk elmenekülni egy brutál zivatar elől. Persze nem sikerült. Teszteltük ám rendesen az esőruházatot. Egy villám meglehetősen közel csapott le, hát eléggé megijedtünk. De aztán szerencsére megszűnt az égzengés.
Egy Trollal máris összefutottunk ?
Másodjára ezt a hatalmas szarvast láttuk, nehéz volt őt észre venni, mert úgy tűnik, fának szeretik álcázni magukat. Pedig pont mellettem volt.
Az alábbhagyó esőben egy nagyon finn hangulatú, gyönyörű kempinget találtunk a tó partján. Szaunával, csodás kilátással.
Mondjuk azon kicsit kuncognom kellett, amit a recepciós hölgy mondott: Siessünk ki a tóhoz strandolni, mert ma van az egyik legcsodásabb strandidő… én pedig álltam ott… télidzseki, esődzseki, kesztyű, sapka, sál… Azt hiszem más fogalmuk van a melegről .
Jó, el kell ismernem, hogy kiváló érzés volt ma az is, amikor a nap kicsit kisütött, és mi a 25 fokban a Sarkkörön túl ujjatlanban tekertünk.
A kempingben vicces módon pont egy Finnországban élő magyar család mellé telepedtünk le. A pici magyar-finn gyerekek eszméletlen viccesnek találták, hogy egy érkező német család tagjai máris archálóban rohangálnak, pedig szerintük ez a szúnyogmennyiség még semmi. Mint később mi is megtapasztaltuk, igazat beszéltek a gyerekek. Itt még tényleg nem volt invázió.
Aki sokat bringázik, az megéhezik. Így néz ki a kajalelőhely.
Sajnos nincs épp olcsóság, de őrületesen finom minden… Legfőképpen a vaníliás tej és a csokis tej… Majdnem puding sűrűségű. Postáznom kéne pár kartonnal haza is belőle! Inkább ezt veszek, mint a 0.5-ös kólát 3 Euro 50-ért…
Az utolsó napirendi pont az éjféli nap megtekintése volt. Sajna Tomi a váratlanul lecsapó gigaözönvízben az alvást választotta inkább, de nekem muszáj volt ezt a csodát kiélveznem.
Már 11 órakor is szuper fények voltak… , Ki is tettük éjszakára is a napelem-panelünket, hagy töltődjenek az aksijaink! (Még jó, hogy Tomi épp a sátornál volt, amikor a semmiből hirtelen megint lecsapott egy zivatar, különben az áramfejlesztőinktől máris búcsút vehettünk volna).
A kempingből pedig idelátszik az egyik BIG, az Ylläsjärvi síközpont, jó lett volna megmászni, csak kicsit több, mint 100 méternyi szintemelkedés lett volna. De féltünk a zivataroktól, meglehetősen fáradtak is voltunk már a 4 napnyi utazástól (ami alatt nem túl sokat aludtunk…), és túlságosan is izgultunk az előttünk álló út miatt, így inkább a pihenés mellett döntöttünk. Megpróbáltam én is elaludni, de életemben először láttam ilyen szépséget, hogy éjjel világos van. Leírhatatlanul megbabonázó érzés a gyönyörű fényeket szemlélni.
De a legizgalmasabb az a csodás éjféli napsütés volt! Az utolsó képnél érdemes megnézni a táblán az órát…
Na, most már én is próbálok aludni.
DEUTSCH:
TROLLE UND FJORDE EXPEDITION, Teil 4.: Finnisch Samiland,jenseits des Polarkreises
Kolari, Samiland, Finnland, 05,07,2022.
Nach 4 Tagen Reise kamen wir schließlich in Kolari, dem finnischen Lappland, direkt hinter dem Polarkreis an. Die Landschaft ist einfach fantastisch, und wir haben nicht viel von ihm erwartet, aber wir haben uns fast sofort in Samiland verliebt.
Natürlich war die Ankunft nicht einfach, denn mein Fahrrad wollte im Zug bleiben… Es herrschte eine gewisse Panik darüber, was mit Grey passieren würde, und es bedurfte einiger verzweifelter Geheule, bis ein Eisenbahner ihn schließlich rettete und das Schloss aufschnitt. Wir mussten ihn so sehr anflehen, weil er das Schloss nicht beschädigen wollte.
Wir wussten, dass uns die aufregendste Reise unseres bisherigen Lebens bevorstand, und so zögerten wir ein wenig, vielleicht in der Hoffnung, dass der ganze Urlaub länger dauern würde. Wir packten undere Dinge etwa eine Stunde lang weiter, und dann begann endlich das heutige Abenteuer. Da wir erst am Nachmittag starteten, schafften wir nur 40 km, aber das machte uns nichts aus. Es gab viel zu sehen.
Wir kamen in einer völlig neuen, uns unbekannten, aber atemberaubend schönen Welt an, dem Land der Samen, oder Lappen auf Ungarisch. Wir waren auf der Tundra. Wir dachten, wir müssten eine langweilige, farblose Ebene durchqueren, die völlig reizlos ist, und es wäre schön, wenn wir das so schnell wie möglich hinter uns bringen könnten. Aber so war es gar nicht, Lappland hat tausend Schönheiten zu bieten.
Die Straße schlängelt sich über schöne Hügel, durch dunkelgrüne Kiefern und Weißbirken. Einfach schön! Diese Rentiere waren die, die wir als erstes gesehen habenEs war ein unvergessliches Erlebnis! Die armen Dinger hatten ein bisschen Angst vor uns. Sie haben keine Angst mehr vor Autos, sie haben sie schon einmal gesehen. Aber offenbar ist es nicht alltäglich, Biker-Wanderer zu sehen. Das Rentierkind konnte nicht widerstehen, sich an die Mutter zu kuscheln, während die Rentiermama uns vorsichtig und neugierig beäugte. Sie muss gedacht haben: „Wow, wenn ich euch von diesen beiden seltsamen Kreaturen zu Hause erzähle”…
Währenddessen versuchten wir, einem heftigen Gewitter zu entkommen. Natürlich haben wir es nicht geschafft. Wir haben die Regenkleidung getestet. Ein Blitz schlug ganz in der Nähe ein, so dass wir ziemlich erschrocken waren. Doch dann hörte das Gebrüll zum Glück auf.
Sind wir schon einem Troll begegnet?
Das zweite Mal, als wir dieses riesiges Rentier sahen, war es schwer, ihn zu entdecken, da sie sich gerne als Bäume tarnen. Aber es war direkt neben mir.
Im abklingenden Regen fanden wir am Ufer des Sees einen schönen Campingplatz mit sehr finnischer Atmosphäre. Mit einer Sauna und einer wunderschönen Aussicht.
Ich musste ein wenig über die Worte der Rezeptionist lachen: Lass uns schnell zum See laufen, denn heute ist einer der schönsten Strandtage… und ich stand da… Winterjacke, Regenjacke, Handschuhe, Mütze, Schal… Ich glaube, sie haben eine andere Idee von Wärme.
Ok, ich muss zugeben, dass es heute ein tolles Gefühl war, als die Sonne ein wenig herauskam und wir uns bei 25 Grad jenseits des Polarkreises kurzärmelig radelten.
Lustigerweise zelteten wir direkt neben einer ungarischen Familie, die in Finnland lebt. Die kleinen ungarisch-finnischen Kinder fanden es lustig, dass die Mitglieder einer ankommenden deutschen Familie bereits in einem Mückennetz herumliefen, obwohl sie diese Menge an Mücken für nichts hielten. Wie wir später herausfanden, sagten die Kinder die Wahrheit. Hier gab es wirklich noch keine Invasion.
Wenn man viel Rad fährt, wird man hungrig. So sieht hier ein Geschäft aus.
Leider ist es nicht gerade billig, aber alles ist wahnsinnig lecker… Besonders die Vanillemilch und die Schokoladenmilch… Fast die Konsistenz von Pudding. Ich sollte ein paar Kartons davon nach Hause schicken! Die kaufe uns lieber als die 0,5 Cola für 3 Euro 50…
Der letzte Punkt auf der Tagesordnung war die Mitternachtssonne. Leider hat Tomi es vorgezogen, in der unerwarteten Gigaflut zu schlafen, aber ich musste dieses Wunder genießen.
Um 11 Uhr gab es schon super Lichter… , Wir haben auch unsere Solaranlage für die Nacht rausgestellt, damit sich unsere Batterien aufladen können! (Gut, dass Tomi im Zelt war, als aus dem Nichts wieder ein Gewitter aufzog, sonst hätten wir uns von unseren Generatoren verabschieden müssen).
Und vom Campingplatz aus kann man eines der BIGs sehen, das Skigebiet Ylläsjärvi, es wäre schön gewesen, es zu besteigen, nur etwas mehr als 100 Höhenmeter. Aber wir hatten Angst vor Gewittern, wir waren auch ziemlich müde von 4 Tagen Reise (in denen wir nicht viel geschlafen hatten…), und wir waren zu aufgeregt wegen der bevorstehenden Reise, also beschlossen wir, uns auszuruhen. Ich versuchte auch zu schlafen, aber zum ersten Mal in meinem Leben sah ich eine solche Schönheit, es war hell in der Nacht. Es ist unbeschreiblich faszinierend, die schönen Lichter zu betrachten.
Aber das Aufregendste war die wunderschöne Mitternachtssonne! Auf dem letzten Bild lohnt sich ein Blick auf die Uhr an der Tafel…
Nun, jetzt versuche ich auch zu schlafen.
