avagy természet és kultúra szépsége egy gyönyörű, elzárt völgyben
Napi táv 53km és 664 méter szintemelkedés
Ma nincs mit tenni, pihenni kell. Minek is tanultam annyit, hogy a sorozatterhelésnél mit hogyan szabad, amikor egyetlen nap alatt majdnem elszúrtam az egész túrát… Hát szabad egy sok hetes, rengeteg szintes túra alatt versenytempót menni??? Persze, hogy nem. Kivéve, ha az ember Tour de France versenyző, és a világ összes eszköze rendelkezésére ál a regenerálódáshoz.
Tomi nem igazán bánta, hogy reggel mozdulni is alig tudtam. ‘végre egy igazi pihinap!’, örvendezett. Na persze!!! Méghogy egyáltalán nem bringázunk ma, csak fekszünk itt a sátorban a csodás hegyek között, amikor ilyen gyönyörű az idő? Kizárt.
Szerencsére erre a helyzetre is fel voltam készülve. Lapult a tarsolyomban egy eldugott kis völgy, ami a térképen nagyon hívogató volt. Végül Tomit is meggyőzte, hogy alig van szintemelkedés (664m, de az kb mind az utolsó 6 kilométeren, csak szerencsére ezt előre nem tudtuk…), olyan lankás a völgy, hogy hazafelé még fékezni sem kell, csak gurulunk majd. És gyönyörű!
Azt hiszem ismer már, így nem soká ellenkezett. Máris útrakeltünk. a völgy nem okozott csalódást, vadregényes és izgalmas volt mindenfele. Vágyódva bámultunk fel a Chaberton irányába. Pár éve fantasztikus gyalogtúrát tettünk oda 3100 méterre egy elképesztő bunkerhez. Na de most nézzünk valami könnyebbet.
A völgy eleje hamar feledtette a fáradtságunkat. Elképesztő, ahogy sok helyen a fél hegy leszakadt. Micsoda erők munkálkodnak itt! Nagyon izgalmas a táj, a törmeléket szerencsére pár napja eltolták az útról, így újra lehet közlekedni, nincs megint elzárva a völgy. Hű, ha itt jönne most egy nagy eső, akkor tuti helikopterrel evakuálnának minket!
A kellemes, épp hogy emelkedő úton rengeteg a bringás, a középkori kis falu kútjánál mindenki frissít. remek a hangulat máris! Haladni persze nem igazán haladunk, végre nézelődünk!
Azt hittük, itt már békésebb lesz a táj, de nem! Nagyon látványosan folytatódik a kőomlás. Hű, de ijesztő! Még szerencse, hogy mivel épp csak emelkedik az út gyorsan lehet haladni.
A franciák, mintha nem lenne így is rengeteg a látványosságuk, egyszerűen mindenről képesek megemlékezni, és táblát állítani. Itt most épp egy olyan ponton állunk, ahonnan az Egyenlítő is, meg az Északi sark is pont 5000 kilométerre van, vagyis ez pont az északi szélesség 45. foka. Hú, Tomi, miket is tanultunk anno ezekről a fokokról? De jó lett volna akkoriban jobban figyelni. Meg történelemből is… Itt, a Francia Alpokban mindig megállapítom, hogy annyira izgalmas minden, jó lenne. ha több idő lenne elméletben is felkészülni a túrára. hiszen mennyi mindent tanulhatnánk szemléletesen!
Csoda pici falucskák és vad hegyvilág váltja egymást. A nagy parkolóról, ahonnan már csak helyi elektromos busszal lehet továbbmenni, tudhatjuk, hogy jó helyen járunk. Ennyi ember nem jön erre ok nélkül. Tutit nagyon klassz lesz! Már a kis ivóvízrendszer történeti bemutatása is érdekes volt, mégis inkább haladjunk tovább, hiszen ott a távolban olyan érdekesen lilák a sziklák.
Váratlanul egy túristáktól nyüzsgő, szép kis faluba érünk be. mintha csak Szentendre felköltözött volna a hegyekbe. Mindenféle boltok, vendéglátóegységek hívogatnak. Legjobban a templom vonzott minket, ami valóban izgalmas felfedeznivalókat rejtett. Mintha csak egy időutazáson jártunk volna. Nagyon tetszett!
A legjobb az, hogy a templomban bár kincset érő értékek vannak, mégis szabadon kószálhatunk, felfedezhetjük mi is rejlik az apró ajtók mögött, hova néznek a miniatúr ablakok. Bár nem erőségünk a kulturális látnivalók felkeresése, de egy pihenőnap erre is kiváló alkalom.
Az egész falu hangulata fantasztikus, tulajdonképp nem is kéne továbbmenni.
Nagyon vicces jelenet volt, amikor szamárháton beügetett a faluba egy idegen, a kocsmáros pedig csapot-papot otthagyva rohant üdvözölni. Angolul társalogtak. sok-sok éve nem látták egymást, és most feltűnt itt emberünk. Azt az örömet! Na az érzelmek ilyen kifejezését is nyugodtan tanulhatjuk ám.
A falu túlszélén meredeken kezd emelkedni az út. a kényelmi turisták csak eddig jöttek. Innen megszűnik végre a nyüzsgés, a természetimádóké lesz végre a főszerep. Már egyikőnket sem kell biztatni, hogy menjünk még egy kicsit tovább. ez a völgy egyszerűen gyönyörű! Muszáj lesz itt egyet piknikezni! A piknikezőhely kiválasztása nem mindig egyszerű. egy ilyen helyen egyszerűen tökéletesnek kell majd lennie az tuti.
Kicsit feljebb hatalmasat változik a táj. az általunk olyannyira imádott gleccservölgyek egyikében mászunk. Hatalmas hegyek, csörgedező patakok a hihetetlenzöld réteken, a fenyvesek felett havasak a csúcsok. Fergeteges kék az ég és elképesztő a nyugalom. Ez a természet otthona. Ilyen helyen kell tölteni egy igazi pihinapot. (Méghogy fetrengtünk volna a sátorban… na persze.)
A kis hegyi falu nagyon nyugodt, csendes. Hű, hát itt volna csak jó lakni! Ez a nekünk való hely! Ahogy haladunk a völgy egyre szebb és szebb lesz, a hegyek egyre csipkézettebbek. Te Tomi! Jöjjünk vissza ide gyalogtúrázni! Jó, meg montizni! Hát, mi aztán el tudnánk tölteni az Alpokban némi időt, ez nem kétséges ám.
A nézelődésben persze jól megéheztünk. Hamar meg is találtuk szerencsére az ideális piknikhelyet. A franciák is imádnak piknikezni szerencsére, így aztán rengeteg a hasonlóan klassz piknikező. Jól telitömtük magunkat, hiszen a pihinap erre is való, éslelkesen nekiugrottunk a hátralévő pár kilométernek.
A táj szépsége miatt szinte észre sem vettük, hogy a pihinapon sokszor 12 % felett tekerünk. De kit érdekel, ha egyszer ilyen csodás helyen járunk. Az út túl hamar végetért. Messzi gyalogösvények hívogattak minket fel a gleccserekhez. irígykedve bámultuk a gyalogos túristákat. Pedig hát mi sem panaszkodhatunk. De azért jó lett volna felmászni oda! Egész évben ezekről a helyekről álmodunk. Nincs szükségünk nekünk semmi trendi tárgyra, wellneshotelra vagy menő étteremre,csak a hegyekben hagy liheghessünk!
A hosszas nézelődés után elégedetten indultunk vissza a kempingbe. a rövid és könnyű úton csodálatos tájban és remek élményben volt részünk. Kellemesen feltöltődtünk. És innen jön a legjobb! Miután hamar letudjuk a meredek részt, utána több, mint 20 kilométer fékhúzás nélküli gurulás vár ránk. Na ez az igazi pihenés! Főleg, hogy a kempingbe még pont a zivatar előtt vissza is értünk. Késszen állunk a holnapi nagy kalandra újra! Jöhet az Izoard, nem félünk! (hogy a másnap meglepetéseket és jelentős mennyiségű pluszz szintet, avagy újabb kipurcanást tartogat, nos ezt ekkor még nem tudhattuk).
