valamint, az Altmühltal bringaparadicsoma
Mivel mostanában kicsit kevésbé bringázásra hívogató az idő, az új szabályok közt pedig kicsi káoszt érzek, így a sok mesélés helyett most inkább a képeké lesz a főszerep! Hiszen kijárási korlátozás ide vagy oda, szerencsére bringázni, naná, hogy lehet. Ráadásul milyen helyeken!!!
Előbb bemutatnék egy hosszabb kört, ami nagyon változatos, majd azt is megmutatom, merre is lehet kicsiny falunkban csavarogni és mi mindent lehet látni, ha az időjárás épp csak maximum három kilométeres sugarú körben hagy mozogni. Nos, itt ekkor is érdemes ám bringára pattanni. (Most épp nem, mert irdatlan felhőszakadás van…)
A legutóbbi hétvégén végre megint volt egy igazán szépnek ígérkező nap, felpattantunk hát a bringánkra, hogy most igazán messzire induljunk! Tulajdonképpen nem nagyon törődtünk vele milyen hosszú is lesz a kör… 100 és 200 km közé tippeltük valahova. Mindenesetre étellel, italla,l eső és melegruhával, lámpákkal jól felszerelkeztünk, hogy szabadon élvezhessünk minden pillanatot, ne kelljen sietnünk, és azt is megengedhessük magunknak, hogy akár csak másnap reggel érkezzünk haza. Szóval mindenre felkészültünk.
Az út első fele Ingolstadttal indult, ahol a kijárási intézkedések miatt teljesen felesleges volt a bringautat használnunk, mert úgy vágtunk át a városon, hogy autóval még csak nem is találkoztunk. Ez kaffa!
Az út első 50 kilométere ismerős volt már. Múltkor nagyon tetszett az egykori vasúti nyomvonalon létesült szuper bringaút, így ma is a Schambachtalbahn-Radwegen nyomultunk Riedenburgig, a szépséges régi városkáig.
Legutóbb, idő hiányában csak idáig, Riedenburgig mentünk, most viszont…hahááá! Megnézzük ám, mi is van a sövényen túl! És igeeeen!!!! Húúú, azta!!! Mi ez a széles folyó??? De hogy??? Mit keres itt a Duna? Vagy ez nem is az??? Néhány, sajnos le sem fényképezett, csak jól megbámult zsiliprendszerrel feljebb kiderült ám, hogy ez a Duna-Majna csatorna, és a régi kis Altmühl csendesen csörgedezik a hatalmas folyami hajókkal tarkított csatorna árnyékában. Egyszerűen lenyűgözően festői az egész…Haladni szinte képtelenek voltunk, annyira izgalmas és szép a hely. Valóban nem akaródzott sietni, pedig a földúttá vált bringaút igen jó minőségű persze itt is.
Nemsokára újabb izgalmas részre érkeztünk,a majd kétszáz éves régi zsiliprendszerhez és a kis őrházhoz, melyet most is laknak! Fúúú…de irígyek vagyunk! Ide kéne beköltözni :-). Nagyon-nagyon jó, hogy megmaradt ez az ipari emlék. Enélkül nehéz lenne elképzelni, hogyan is működhetett itt már 1840 körül a Duna-Majna, akkor még sokkal kisebb, csatornája.
Ahol nincs híd a kis mellékágak közt, ott a gyalogos vagy épp a bringás kis tutajokkal húzhatja át magát a túloldalra. Persze a kis félszigeten is mattsima aszfaltbringaút vezet…
Innentől az Altmühltal szépséges és nagyon bringabarát völgyében haladunk tovább…Illetve maradunk itt továbbra is, mert a Duna-Majna csatorna teljesen északra fordulva elhagyja a kis folyó völgyét. Hmmm… Arra is muszáj lesz majd mennünk… Hol is van az a Majna? Meddig is tart???
Az Altmühltalban hol szupi aszfalton, hol jó minőségű, izgalmas vonalvezetésű és jól kijelölt bringautakon suhanunk középkori városkák, sziklák és várak közt. Fantasztikusan szép! Kit érdekel, ha éjjel is érünk haza! Amúgy már 9-re otthon is voltunk. A kör csak 138 km körül volt. De a látnivalók miatt lassú a haladás ám!
Erősen alkonyodott már, amikor egy forgalommentes gyönyörű erdei úton elhagytuk az Altmühltal-t és délre, vagyis hazafelé vettük az irányt. 22 kilométernyi, főként lejtős részen hamar hazagurultunk, ahol alig bírtuk kivárni a vacsorát. Szuper ez a túra! Alig várjuk a további lehetőségeket a felfedezésre!
