július 29. Lofoten szigetek

Ma tényleg volt minden, mint a vursliban… Korareggel kelünk, száraz a sátor!

A dolgot talán ott rontottam el, hogy a pár napja kimosott, de még mindig nyirkos ruhákat lelkesedésemben kiteregettem… ezzel megidézve az esőt…

Mert a meteo szerint ma napsütés lesz! Sőt van! Hogy a piktogrammok és a valóság egy cseppet se esett egybe az az időjósokat nem nagyon zavarta. Ellenben minket!

Pikk-pakk összerántjuk a sátrat abban a szenya kis permetező esőben, amit alig látsz, de eláztat mindent másodpercek alatt. Remek…

Amint kigurulunk védett vadkemp-ünkből az útra, arcba töröl az igazság… Zuhogó permet, hihetetlenül viharos pofaszél és hideg ( 8 fok).

Az ítéletidőnek márpedig vannak fokozatai… Az utóbbi napokban azt hittük, már elértük a csúcspontot, de nem… ez a mai minden túltesz.

Nem túl lelkesen szeljük keresztül a vihart fázva és a permettől légszomjjal küzdve, amikor szenvedésünkről a figyelmet egy igazi kretén vonja el.

Az első hídon már majdnem felküzdjük magunkat, dobál a szél, amikor az ‘ügyes’ svéd buszsofőr majdnem palacsintává lapít minket a hídkorláton, mert neki mindenképp előzni kell… bizonyára ilyen horrormenetre fizettek be a vele utazó idős túristák.

Na mindegy. Megúsztuk. Húzunk is át az innen induló kevésbé forgalmas útra. A délelőtt ezután buszmegállóról buszmegállóra telik. Mondjuk nincs túl sok belőlük. Jobb ugyan a helyzet, mint Lappföldön, ahol egy napig nem volt egy fedél se sehol… itt úgy 10kmerenként talán akad egy… szóval nem úgy van ám, hogy gyorsan fedezékbe vonulunk…

Viszont a permetet nem lehet bírni, láb lefagy, télicipőre kell cserélni, enni sem árt, ja és pisilni folyvást kell a hidegben… így kerülünk a buszmegállók védelmébe vagy szükség szerinti takarásába.

A forgalmas útra visszatérve átküzdjük még magunk egy ‘hágón’, ami után jön a megváltás: pizzéria! Ahol jó meleg van, és a pizza is isteni! Hatalmas pizzánkból csak 2 kis szelet maradt, uzsira magunkkal vittük a tenger mellé.

A pizza varázserejű volt ma! Elállt az eső, a melegben megszáradtak cuccaink. Tettrekészen hajtottunk át máris egy újabb tenger alatti alagúton a következő szigetre, majd játszi könnyedséggel másztunk fel egy újabb hágóra és onnan a lenyűgöző kilátópontra.

Barikák mindenütt és fehérhomokos part, ami minket ámulatban tart. Pizzánkat megettük, nem is maradt más, mint éjjeli camp-et keresni.

Tomi, ne száguldj, mert nini, itt van máris az út egy csodás tóhoz, majd szurdokhoz és fjordhoz! A végén mesés halászfalu, melyen a megfelelő időben jött vándorok pénztárzárás után ingyen vettek részt a falunéző sétán.

A hely elképesztő és csodás, bár a maradék szárított hal fejek… nos az egészen más…

A fjord mellett találtunk végül helyet, melynek a szomszédos német család aligha örülhetett… Sebaj, menjünk gyorsan aludni, s reméljük az éjjel nem lesz majd kőomlás és cunami.