(szerkesztendő)

A mai nap sajnos elfogyott a jó kis mellékút, ahol 180 kilométeren keresztül jöttünk autók nélkül, és ahol közel 100km-re van az egyik falu a másiktól.

Ahogy elfogytak barátaink, a rénszarvasok is sajnoshh. Naná, van nekik eszük, és a csendes-nyugodt nemzeti parkot választják inkàbb.

Mert forgalomban ma nem volt ám hiány!Ahogy eleinte a szokásos évszakváltásban és átöltözésben, később pedig a folytonos esőben sem.

Nem haladtunk túl gyorsan, mert a síknak hitt Lappföldön van minden, csak épp sík nem… kemény felfellék, majd le…

De azért végül átértünk Norvégiába. Norvégia persze nem volt épp felhőtlenül boldog, hogy jövünk, órákon át esett… De actáj így is szép volt.

Nemsokára jött a kajabolt sokjka, mely enyhült kicsit, mikor rájöttem, hogy az árak nem Eur-ban vannak, hanem Nok-ban…

Innen még mendtünk egy ötvenest a kevésbé szép tájban, ahol a fenyők is eltűntek már…már csak nyírfa, bozót és tó van mindenfelé.

Végre este egy 3 házból álló lakott településre értünk, ami totál kihalt volt, de végül szerencsére egy horgàsz kijelölt nekünk egy táborhelyet a tó partján.

Némi bonyodalmat okozott, hogy a fehérzuzmóban nem marad lenn a cövek, de végül megoldottuk épp időben. Nyilván megint esni kezdett…

Cuccok sátorba bedobálva, mi melléjük kúszunk. Fől a lazac benn a sátorban. Tök romantikus, csak ne lenne ennyi szúnyog meg hideg…

Viszont túrázás szempontjából nagyon hasznos ez az éjféli nap. Nem kell kapkodni a főzéssel, pakolással, hisz nincs sötét. Lámpa sem kell!. Igazán bevezethetnénk máshol is ezt a jelenséget, nekünk jól jönne!