Augusztus 6-7. Reipa-Førnøy- Kilboghavn
Gyönyörű ez a vidék, kár, hogy alig látunk belőle valamit, a hatalmas esőfelhők miatt. Komolyan át kell gondolnunk a hogyan továbbot. Eredetileg azt hittük, hogy vidáman, felfedezve tekerünk majd napi 70-120 kilométert és néha-néha, amikor esik, akkor majd tartunk egy pihinapot, hiszen belefér.
A valóság azonban picit más… 4. hete esik az eső… ok, volt vagy 2 nap, amikor nem esett, illetve kb 5, amikor nem egész nap esett…
Azért sátrazva ez így durva kihívás, főleg, hogy elég nagy szintek is vannak. Jelenlegi előrejelzés szerint a következő 7 napban esni fog folyton, kivéve hétfőn.
Nehezítésnek itt van még egy három kompból álló kombináció, amelyből rögtön az első elég problémás, mert ma csak kétszer megy. A reggel 9es szuper volna,de felesleges felkelni. Dől az eső, sátrat nem lehet felszedni.
A következő 16.45kor megy.Már megint a konyhában ülünk, szerencsére fűteni is lehet. Agyalunk… Közben az elvileg esőszünetben elszáguldok bevásárolni, hiszen holnap vasárnap és itt aztán semmi nincs nyitva. Annyira elvi az esőszünet, hogy a boltban már hosszú tócsákat húzok…
Na sebaj, de kiagyaltunk valamit. Ez tényleg nagyszerű dolog itt. A lényeg, hogy kiállunk egy helyre, ahol van egy kis kék tábla, rajta busz. Semmi több infó. Persze a netről tudjuk mikor érdemes…
Sofőrbácsi vigyorogva megáll, egy pillanatig sincs fennakadva a koszos bringákon, vagy a víztől tocsogó rengeteg csomagon. Így bringáink máris a busz gyomrában fekszenek a makulátlan padlószőnyegborításra folyatva az út sarát. Kb 80 km lesz a táv, 25 Eur kettőnknek, bringák ingyen jönnek. Szerintem több, mint korrekt (egy keksz 3-4 eur itt).
Kihagyjuk a problémás kompot és egy tengerparti szakaszt. Helyette a fjordok partján kanyargunk festői környezetben, magashegyi jellegű látvánnyal kísérve.
Hm… jó döntés volt! Átrobogunk a 7,5 km hosszú alagúton, ahol bringával tilos és máris rálátunk a Svartisen Gleccser lábára. Többet nem látni a felhőtől, de így is örömteli és lenyűgöző látvány. Túrázni visszatérünk még tuti!
Már el is értünk a 2es számú komphoz, de késő van már, inkább a kempingre szavazunk. Jó helyet kapunk, mellettünk hatalmas szaletli. A fedett rész kell is majd reggel összepakolni…
Az éjjel még a kedélyeket borzolja egymás után két autós is, akik lendületből akarnak felparkolni a sziklára, ahol mi épp sátrazunk. Az egyiket elemlámpával elkergetjük, a másik magától csúszik le a vízes sziklán.
Reggel nehezen készülünk, minden csurom vizes. Brrr… de mázli,még épp megvár minket a komp. Látják, ahogy száguldunk le a lejtőn. Pikk-pakk a túloldalon vagyunk, eresztik is le a sorompót. Másfél órás ebédszünet jön. Huhhh. Jó hogy elcsíptük még a járatot.
Ígéretes 30km következik Jektvikig. Szép tengerparti út, az elképesztően izgalmas, legömbölyített sziklákból, hatalmas meredek falakból és vízesésekből álló tájon át. Egykor gleccser volt az egész utunk.
Az egész fantasztikus lenne, ha nem esne már megint. Sőt szakad… szuper esőruháink alá is benyomul már a pára. Döbbenet.
Hamarosan 3.2km hosszú alagút jön, az eddigi kedvencünk. Itt legalább nem esik az eső. És jóformán miénk az egész! A gyér autóforgalom(csak akkor van pár járgány ha érkezik egy komp) meghozza a kedvet, feledteti a tényt is, hogy az alagút erős emelkedő végig.
Hamarosan el is érünk a kikötőbe, ahol a matróz minket előreint. Soronkívül beenged, pedig még sziesztáznak, de mi menjünk csak száradni.
Az 1 órás úton szépen meg is száradunk,hiszen fűtöttek a kompok. Közben gyönyörű sziklákkal ölelt szigetek közt a Sarkkörön is áthajózunk. Ezt egy hasonló glóbusz jelzi, mint amit a Nordkap-on láttunk.Nosztalgikus érzés. Jó volt azért ily messze, főleg fenn északon, ahol csodás idő is volt.
Így a harmadik komp is letudva, az eső elered. Kellett nekünk megszáradnunk…
A kemping 4 km, sátrat vernénk, de lehetetlen. A sok esőtől térdig áll mindenhol a víz… végre van szabad kabin is. Több fajta is. Néni, ne sorold melyik mit tud, add a leg’olcsóbbat’ és már nem is zavarunk.
Így esett, hogy az egyik kabin katasztrófa súlytotta terület lett.. de legalább holnap száraz cuccokkal gördülünk majd ki az esőbe.
