Bringával a hatalmas tengeri kompon, a Silján tartózkodni kivételes élmény. Kicsit mondjuk kitűnünk a bort szopogató, csinosan kiöltözött tömegből, de legalább nekünk is ugyanaz a látvány jut. Este pedig az apró szigetről érkezett még egy bringáspár. Az újabb kollégák feltűnése mindig izgalmas.

A reggel csodás napsütéses a kompon, nagyon élvezzük. Tisztára, mintha valami romantikus filmben lennénk.

A Silja felső fedélzete.

Hamarosan azonban eljött a kikötés ideje. De előtte még a behajózás Helsinki igen izgalmas kikötőjébe. Apró szigetek teszik nehézzé az óriás hajó bejutását.

A kikötő kapuja egy izgalmasan szép erődrendszer, kár, hogy bringáinkat nem tudtuk oda átvinni.

Ennyi izgalom közt majdnem elfelejtjük, hogy a cuccaink még lenn vannak a pórnép deckjén a 2. emeleten, mi meg épp a 12-iken nézelődünk. Futás a bringákat felpakolni!

Kicsi paripáinknak tetszett az utazás, jó kis félreeső helyük volt. Izgalmas volt a komp közepe tájáról még 130 métert kigurulni a fedélzeten a kamionok közt.Hiába, a csomagos bringásnak azért van némi feltűnési viszketegsége, ez egészen biztos.

Kb 20 éve jártam már Helsinkiben, érdekes volt újra itt tekeregni. Egy város, amiről elmondható, hogy jót tett neki az idősödés, még szebb és még élhetőbb lett.

Rengeteg a park, a bringás tengerparti promenád, a sok széles bringaút. Autóból viszont annál kevesebb van. Jópár szélesebb úton épp hogy csak lézengenek az autósok, ami nem baj…

Hát mivel is töltsük el a napot, amíg a vonatunkra várunk? Természetesen először kajavásárlással, majd a tengerparti úton eltekerünk a beachre, és stílusosan ott költjük el a sziklákon az ebédünk.

Kíváncsi és erőszakos sirályok vesznek körbe minket, egy kicsit sem félnek. Az ebéd után én még a kellemesen hűs vízbe is bemegyek.

Az utóbbi pár évben voltunk párszor a Dél-Francia tengerparton,illetve a Lidon, ahol fürödni alig tudtunk a metsző szélben. Erre tessék, a skandináv tengerparton van csak igazi fürdőidő.

A strand szép, hatalmas jégcsiszolta kövekkel, jó sok strandröpi pályával, ami végig tele volt játékosokkal.

A finn-magyar nyelvrokonság tuti nem igaz, egyetlen betűt sem tudunk kivenni, kb miről lehet szó, viszont olaszosan pörög a nyelvük.

Másféle rokonságot viszont sajnos sikerült felfedeznünk, konkrétan a szemét-rokonságot. Ahogy a Dunapart hemzseg a hűtőszekrényektől ,az itteni szép tengerpart az étel-csomagolás maradványoktól és csikkektől szenved.

A másik rokonság az a nemtörődömség, ahogy a köhögő, orrfolyó emberek lazán felülnek a vonatra, maszk persze semmi, köhögni a levegőbe… miért is ne…

Rajtunk kívül van még pár bringás, mindenkin simul az ffp2 maszk, próbálunk a káoszban egészségesek maradni, hiszen egy betegség véget vethet a túrának. Remélem megússzuk! Mindenesetre az átlagfinnt nem zártuk szívünkbe. Mondjuk lehet, hogy az is az oka, hogy mi a rendet átlagosan erősebben betartó németek közt élünk. Rendesen irritál ez a vonatnép, tehetetlennek érezzük magunkat.

A strand után erre arra karikázunk a szép városban, aminek nincs igazán főváros jellege. Az orosz templom nagyon impozáns, kár, hogy zárva van. De a Lutheránus is elég látványos. Meg a kikötők mindenfelé, és a halásznegyed.

A kikötőből épp indul Silja, fura érzés, hogy itthagyott minket. Szomorúan integetünk utána. Klassz kis kaland volt.

A Lutheránus templom a sok lépcsővel, az izgalmas térrel és a pimasz sirályokkal volt az utolsó látnivalónk.Innen húzás az állomásra, ahol jó pár fura ember van…

A vonatok nagyon szépek, igényesek, csak amiben mi utazunk, pont az a kocsi nincs karbantartva. Vagy megfagyunk vagy épp megsülünk a légkonditól, a vagonok közti ajtó tönkrement, az ablakon pedig nem lehet kilátni…

Na mindegy, a bringáknak legalább jó helyük van. Klassz ez a bringaszállítási opció.

Egy pánikoló kutya, melyet a bringák közé behúzva próbálnak nyugtatni , ad csak aggodalomra okot. Na mindegy, nagyon várjuk már, hogy leszállhassunk végre, bele az ismeretlenbe.