július 31.

Hét óra. Indul a komp. És elértük. Nahát! Hajnal 4kor csörgött a vekker, ki az az őrült, ki ilyenkor felkel? Persze mi még picit ráhúztunk, így aztán kapkodva málháztunk. Rekord idő alatt bontottunk sátrat, majd vágtáztunk át a komphoz, mely a Lofoten szigetek végéről átvisz minket a szárazföldre.

A komp előtt hosszú sor, de nincs para, bringával jegy sem kell! Viszont valami fura mikrofonba elvileg bele kellene diktálnod a neved. Én annyit mondtam Mari néni, és a matróz elégedetten továbbhaladt. Na ennek aztán mi értelme?

Kiszorultunk a hátsó fedélzetre, mert sokan elnyújtózva aludtak benn keresztben a székeken. Pedig ők tuti nem hajnal 1kor keresték még a szállást! Micsoda lekvár népség!

Mi bezzeg dideregve ülünk a szélben és kedvesen visszaintegetünk Lofoten szikláinak és Å-nak, kik búcsúznak ugyan, de visszavárnak. Mert hogy ide vissza kell jönnúnk az nem kétséges, Észak-Norvégia a szerelmünk lett. Sok mindent fel akarunk itt még fedezni.

Kellj fel Tomi hahó! Máris Bodø-ben a hajó! Először bandázunk egy francia párral és hasznos vadkempinges trükköket lesünk el, például, hogy a hajóállomás mosdója milyen sokoldalúan hasznosul.

Kulacsot töltünk, edényeket mosogatunk, pancsolva mosdunk mi is, bár a csapban hajmosást, majd ruhamosást, telótöltést kihagyjuk. Jópofa dolog más hosszútávú bringásokkal csevegni.

Három hete először látunk vonatot, így jól rácsodálkozunk. Visszatértünk a civilizációba úgytűnik,innen már ha feladnánk lenne mivel hazajutnunk.

Ok-ok induljunk, hisz sietünk, sok-sok kilométer van még előttünk. Ez azt jelenti, hogy egy éles kanyarral csapatunk máris a kis belvárosba nyargal.

Egy padon ülve napozva élvezzük a grillcsirkétla hamburgert, hogy nem ezt rendeltem? Ezúttal nem reklamálom meg. Soká élvezzük a váratlanul jött nyarat,. Tuti nem jutunk ma se sehová.

Végül neki indulunk a kertvárosi részeken példásan átvezetett bringaúton, ahol végre egy norvég zászlóra bukkanunk. Mivel valaki elhagyta, hát mi gyorsan birtokba is vettük.

Aztán pár óra kánikula következett, vagyis 20 fok, csakhogy mi ettől már jól elszoktunk. Emelkedő-emelkedő hátán, nem nagyon halad a járgány. Egész délután egyetlen fjordot kerülünk, így pár órányi tekerés után légvonalban megint csak 5 km-re vagyunk Bodøtől.

Kicsi helyi fiúcska száguld a bringán, amikor érzéketlen kamasz lecsöngetve megelőzi, a pici pedig bánatában fejreáll. Norvég keserves sírástól hangos a környék. Rohanok és ölbeveszem. Hamar megnyugszik, vagy csak a 3 napos vadkempingszag kábította el, ölelésből szabadul és ékes norvég nyelven ecseteli mi fáj , s mi történt. Én angolul próbálkozok, de egyikünk se ismeri a másik nyelvét mégis remekül elcsevegünk. Amikor mutatom neki, hogy milyen izmos, erős legény, szeme csillogni kezd, elmosolyodik, majd száguldva elteker.

Mi annyira nem száguldunk sőt! A sok emelkedő és a viharossá vált szembeszél kivesz minden erőt. Pedig csodás homokos strandok hívogatnak sokhelyütt, de a szélben máris lefagy mindenünk. Eddig tartott a nyár…

kicsi hídhoz érkezünk, mely tájékoztat, hogy a következő nagy hídnál világszenzáció! Az ár-apály tető és mélypontján itt áramlik a leggyorsabban a világon a víz a fjordba ki-be. Sokszor 20 csomós sebességgel száguldoz. Izgalmas örvényeket hoz létre, melyet a magas hídról klasszul lehet élvezni, érdemes odáig magunkat felkínlódni.

A látvány tényleg pazar, alig bírunk a látvánnyal betelni. 8Kor lesz a leggyorsabb… csak nem akarjuk kihagyni?

Nem dehogy! Bár ma még alig haladtunk, ezzel a tempóval felesleges lenne továbbmenni.Éljen, itt egy kemping! Huss betelepszünk! Nyolckor üres bringával kirontunk és elégedetten bámuljuk az örvényeket, amit az áramlás keltett.

A kemping kicsit fura hely, kb mindenki horgász itt, mert az áramlás miatt könnyű nagy halat fogni. Talán mi is megpróbálhatnánk.

Azonban elmegy a kedvünk, amikor tizenéves lányka előttünk sétálgat, keze egy halat markol, mely akkora, hogy az uszonyt a lány már csak a földön húzza. Szegény hal! Már fel is kerül a darabolóra pikk-pakk, a banda már süti is a tűzön az ízletes halat.

Mi inkább aludni tértünk, mert számomra ez kész horror… A dobozból előhúzott hal való csak nekünk, mert túl lágy egy állat megöléséhez a szívünk.