Meg a sátrunk is… Július 26 és 27.

A troll neve: visszahulló pára. Az még rendben van, hogy tegnap délután esett. Mondta is az előrejelzés. Aztán este előzékenyen elállt, a gyanútlan bringásokat mosásra csábítva. Persze most szabad mosógép is volt… naná!

Amit viszont nem mondott az előrejelzés,az az, hogy a teregetés után 2 órával nekikezd a minimum 30 órás eső… pedig este még úgy voltunk, hogy sebaj, majd a reggeli szélben megszáradnak a ruhák.

A meteo nem jelez esőfelhőt, de végül valami egész nap itt kavarog, nagy mennyiségű vizet hozva. A sátorban lassan feltör az új forrás…

na mindegy, talán reggelre abbamarad, különben bajban leszünk, mert kajatartalékaink elfogytak. Bolt 16 km-re van legközelebb, ami jóval biztatóbb, mint Lappföldön a 200km, vagy északon a 100. Mostmár 50-70kilométerenként tuti akad egy bolt.

Reméljük, reggel nekiindulhatunk és jól belakmározhatunk.

Pedig a tegnap reggel szerencsésen indult, a hatra igért eső késett, így már korán bringára pattantunk kiélvezve a helyzetet.

Még hajóroncs vizsgálatra is futotta, a nagy ijedtség után, amikor egy török motoros a drónját majdnem a fejemnek vezette bután…

mesésen szép ez a sziget, pazar öblök szélén vezet az utunk hatalmas, havas csúcsok ölelésében. A zöld mezőkön barik kolompolnak, a réteken színes virágok pompáznak. Autó szinte egy szál sem.

A keskeny út lágyan hullámzik fel-le a gyönyörű tájban. Egyszercsak egy izgalmas földnyelv-hídon szelünk át egy fjordot, majd az eső elered. Innen sajnos kisebb a lelkesedés, sőt, az enyém katasztrofális.

Tomi menne esőben is, hogy “haladjunk”. De ez a túránk legszebb része, én nem akarok haladni, ha semmit se látunk. Fáradt is vagyok nagyon, így egy gyönyörű, de régimódi kempingnél Tomi dörmögve megadja magát.

Kicsit hiányzik a fincsi lazac vacsi, helyette zacskós cuccot eszünk, amit az én bendőm nem jól visel, de ez van, ha vészhelyzet van. Mostmár zacsiscucc sincs, úgyhogy reméljük holnap indulni tudunk.

Főleg, mert a tulaj a sátrasokat ki akarta tiltani az egész napos konyhában üldögélésből, mert márpedig neki itt takarítani kell… A közös helység meg nem üldögélésre való. Hát mire?

na mindegy, legalább a házinéninek szimpik voltunk, így ma maradhattunk. De holnap remélem feltárulnak újra a Lofoten csodái.