Esik. Vagy nem? Kevésbé, mint tegnap. Így a tábor megelevenedik, a vizes sátrakból kibukkannak az álmos fejek kérdőn nézve a szürke ég felé.

jó idő van! Születik meg az ítélet, hiszen épp elég volt a tegnapi napot végigpihenni. Vizes sátrak csavarodnak össze, esőruhák kerülnek az emberekre. A színes kavalkád szétválik, indul ki-ki útjára.

van akinek ez a túra vége, van, aki a Nordkapp felé nyomul, s vagyunk mi, kik délre.

Délre… hátha ott melegebb van. A hideg, ‘novembervégi’ időben nehéz elképzelni, hogy pár napja még ujjatlanban izzadtunk felfelé a Nordkappra, északra.

Bárcsak visszajönne ez az idő, vágyódunk rá, miközben minden meleg cucc ránk kerül a hideg szélben, a vészeseti ruhatár táskája kiürül. Sapka, sál, kesztyű rajtunk. Szép kis nyaralás…

Na mindegy, nekiindulunk. Alta-ban az északi fény katedrális az első látnivaló. Belsejét kihagyjuk, mert a sima orrbedugás is fejenként annyiba kerül, mint két napi édességadagunk. Ha még Nordlicht utánzatot is akarnánk élvezni, na akkor az ebédpénzről is lemondhatnánk.

Kissé gőgösen, lenézően gördülünk tovább eme túristalátványosság mellől. Az Altafjord mellett mászunk fel-le, egy miliméter sík sincs.

A híres sziklarajzokat a hideg nyálkás idő miatt hagyjuk ki. De kárpótol minket a szépséges táj, a fjordok partjai, a halászfaluk, fatemplomok, hidak látványa.

Vasárnap lévén mindenhol lakókocsik parkolnak. A norvégok nemzeti sportjuknak hódolnak, tök mindegy, milyen az idő, ők horgásznak.Mondjuk, ahol ilyen finom hal terem… totál megértem.

Alagutakat kerülünk sok kilométeres ívben a régi úton, mely csodaszép, kár is lenne helyette a benzingőzt szívni. Az egyik legszebb kerülő kőomlás miatt lezárva sajna. Soká filózunk, mégis átmenjünk-e rajta… Marad végül a 3 km-es hangos és bűzös alagút.

Ma túl soká nem jutunk, a hidegben szemerkélő eső kedvünket szegi. Tomi viszont ideális vadkempingre lel egy kis félsziget csúcsán, magasan a tenger felett, remek kilátással. Ráadásul régi bunkerek közt. Sajnos a kiváló ötlet nem csak a miénk. Nemmessze leparkol egy német VW, és órákig tartó ajtócsapkodással indulnak aludni.

Vadkempingezéskor pedig az ember amúgyis minden zajra fülel, mint 2 kis vadászeb hegyezzük a sátorban füleinket, vajon a bújóhely megfelelő-e?

végül minden elcsendesedik, VW-ék is aludni térnek. A beálló csendben még kilopódzom megszemlélni az éjféli napot, mely a felhők miatt ma elmaradt. Mégis szép a derengő éjjeli világosságban a fjord.