A dolog ott kezdődött, hogy ősszel megnéztünk néhány szuper motoros és bringás filmet Norvégiáról. Majd a Jézuska épp az Eurovelo 1-es könyvet hozta. Az EV1 eleje az a Norvég partoknál halad…

Innentől persze nem volt megállás! Beleéltük magunkat az ötletbe, megvettük a közlekedési jegyeket (mert az időnkbe nem fér bele, hogy háztól-házig bringázzunk, inkább sok újat látnánk), és máris itt vagyunk épp, szeljük át Dániát.

Kalandos lesz, az egyszer biztos! Itt vagyunk kidolgozott útvonalterv nélkül, melynek csak a váza van meg. De sebaj, ezúttal ötletszerűen töltjük meg tartalommal. A sok ötletért és segítségért köszönet illeti Puskás Zolit és Láng Lindát. Miattuk most ott tartok, hogy a csupa jó dologra ez a nagyobb időkeretünk is kevés….

Sebaj, így izgalmas elindulni. Meg úgy, hogy rögtön otthon, Ingolstadtban nem működött a pályaudvari lift… Aki már járt így, hogy még a vonattól messze leszerelhet minden csomagot és a két, összesen 30kg-os IKEA -táskát, plussz a biciklit reggel 4.45kor cipelhet egy hosszú lépcsősoron, majd egy még hosszabb peronon, annak azért kialakul némi fogalma arról, milyen fitnessz teljesítményt adtunk le…

Na mindegy, ICE időben jön, futás a cekkerekkel, bringákkal a megfelelő ajtóhoz. Elég stresszes, és nem árt némi trükköt ismerned, hogy beleférj mindennel a szűkös időkeretbe.

Ennél már csak a bringaakasztóhely szűkösebb… 4 bringányi helyen van 8 kampó és mind megtelt.

Hamburgba érkezvén jött a következő meglepi: az évszázad legnagyobb hippi-bulija kezdődött délután, amire 500.000-en érkeztek vonattal. Óh, jaj… újra felpakolni és az állomásról kijutni kb mission impossible volt. Az utca tele néppel, menekülőre fogtuk hát, így sajnos ugrott a hamburgi városnézésünk.

De legalább így időben megtaláltuk a következő napirendi pontot, a Flixbusz állomását. Olyannyira korán voltunk, hogy nagyon, mert a járat késésre is volt kiírva. De legalább ezt a járatot nem törölték, mint sok aznapit. Így egy súlyos problémát (hogyan érjük majd el a kompot) pont megúsztunk.

A bringák is felkerültek végül a buszra, mi pedig reméltük, hogy túratársaink is épen megérkeznek majd Stockholmba.

Koppenhágáig szuper volt, az emeleti panorámás helyeket nem adták el, így átköltöztünk oda nézelődni.

Hamarosan látszott is már a tenger, az egész partvidék a hidakkal, alagutakkal festőien szép.

Következett egy meglepetés is, az első kompozás. Izgalmas fentről nézve, ahogy beparkolunk a hatalmas hajóba.

A komp belseje is izgalmas, szerencsére a bringák is jól utaztak.

Még jópár hidat élvezhettünk az alkonyatban, köztük azt is, amelyik alagúttal kezdődik, majd híddá válik. Sajnos ott már sötét volt a fotózáshoz.

Koppenhágában még éjfélkor is rengetegen bringáztak, erősen nyüzsgött még a város.

Innentől sajnos szenvedőssé vált a helyzet, rengeteg lett az utas, vissza kellett költöznünk a szűk ülőhelyünkre. Egész éjjel sok volt a megállás, hangzavar és kényelmetlen volt az üléshelyünk. Alig vártuk, hogy Stockholmba érjünk és a bringákat is biztonságban tudjuk.