Ingolstadtban nem csak a gyönyörű belváros, ami kifejezetten forgalomcsillapított,csábít a bringahasználatra.

Amíg Budapesten laktam, később még Érdről bejárva is szívesen használtam a bringám. Napi 50-70km belement, míg eljutottam egyik munkahelyemről a másikra. Jó volt, élveztem. Eleinte…

De aztán kezdett egyre jobban zavarni sok minden, ami megnehezíti, elkedvteleníti a kerékpárost. Hagy ne soroljam itt fel, mi minden, hiszen ha bringán járod a várost, tudni fogod, mi zavarhatott. nem utolsósorban féltettem az irhám, valamint a bringázás nekem örömforrás, és nem szeretem, amikor a bikaviadalra hasonlít.

Rövid ideje élünk még csak Ingolstadtban, de a város bringázásra való alkalmassága máris lenyűgözött. Pazar megoldások , kicsit jobb közlekedési morál és nagyszerű utak/bringautak csábítanak nap, mint nap bringázni.

Csapjunk bele, milyen ötletekkel is teszik vonzóvá a németek itt a bringahasználatot!

A közel 110 ezres Ingolstadt a Duna partján fekszik.

Ingolstadt városkája szintén a Duna mentén fekszik, lakosainak száma kb 110.000 fő, de jelentős mennyiségű ember ingázik a környező, illetve a városhoz csatolt településekről akár napi 20-40 km-t is. De miért???

Szerintem már maga a városszerkezet is adja, hogy a rengeteg bevezető út mellett kell, hogy legyen bringaút… És van is! Többnyire mindkét oldalon, széles, jól használható, az aszfalt pedig minőségi.

A belváros kacskaringós utcái igazi túristalátványosságok.

A közlekedők nagy része a belváros felé nyomul, hiszen itt vannak az iskolák, nyelviskolák, városháza, hivatalok és még ezernyi munkahely. Mivel ide jól be lehet jutni sok irányból bringával, az autósok pedig csak rendkívül korlátozottan mozoghatnak ezeken a szinte sétálóutcákon (ahol bringával szabad menni), kb evidens, hogy mindenki kétkerekűn intézi ügyeit…

Hajnal 6-os munkába igyekvők a Duna hídjánál.
Ez a kép kicsit extrém, ugyanis brutális szélvihar és eső közepette küzd a bringás… Körülötte itt azért van szemét, mert aznap volt a szelektív nap, és a szél sajnos széthordta a dolgokat. Érdekes, hogy 9 óra körül már újra tisztaság volt…

A picurkákat sem kímélik a metsző hideg szélben-esőben! Anyukák ezrei szállítmányozzák a kicsiket mindenféle utánfutókban és cargo csodákban.

Viharos érkezés az oviba.
Ilyenfajta utánfutókkal mindenfelé parkolnak.

A következő, amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy a gyerekek nyugodtan egyedül,illetve méginkább kis bandákban tudnak eljutni bringával a suliba. Biztonságban, gyorsan, célirányosan, felesleges kerülők nélkül. Az iskola pedig megfelelő bringatárolási lehetőségekkel várja őket. Így hamar megtanulják, hogy bringával közlekedni természetes és jó! Még rossz időben is, csak fel kell jól öltözni!

Hát ugyan ki akarná itt, hogy a haverokkal való gurulás helyett apuci vigyen a Mercivel…akarom mondani, itt nyilván az Audival. Uncsi lenne…

Jégviharos délelőtt is megtelt az iskola bringaparkolója…
A biztonságot a bringaúthálózat is adja… Itt a főbb bringásútvonalak láthatók.

Olyannyira nem bizarr dolog itt télen bringázni, hogy a férjem nem tudta magát sem a minusz 11 fokban, sem a havazásban túlságosan kilógó példának érezni.

Tomi útnak indul a minusz 11 fokban… Csak 8 km a munkahely.

Olyannyira nem rendellenes itt síkos úton bringázni, hogy létezik külön, a téli időszakra vonatkozó bringástérkép, hogy tudd, merre fogsz hajnalban is letakarított bringautakkal találkozni.

A leghamarabb csúszásmentesített bringautak “jegyzéke”.

Érdekes mód, ahogy a hóeséses napon Tomi kikanyarodott piciny falunk mellékutcájából a fő bringaútra, mely majd Ingolstadtba vezet, máris frissen takarított aszfaltcsíkra tért.

A falunktól Ingolstadtig vezető 4 km-es bringaút jobban le van takarítva, mint az autóút.
A város széléig lehet menni nyugodtan.
Ingolstadtnak nem ez a fő bringaútja… még csak négyen húztak Tomi előtt nyomot a hóba.

A következő dolog, amit nagyon fontosnak tartok az az, hogy nagyszerű térképek állnak rendelkezésre, hogy az ember áttekintve kitalálhassa, merre is érdemes gurulnia. A térképek természetesen további információval is szolgálnak, mint például hol is vannak a látnivalók (képpel, hogy tényleg azt találd meg amit kell… Ez vicces , de volt rá precedens, hogy nem is azt a várat láttuk, amit kellett volna pl…mert volt egy kis kastély és azt hittük, hogy az az… De ez nem itt történt), hol lehet jól enni, bringátszerelni stb…És nem utolsó sorban, hogy hol is vagyunk épp…

Ilyen bringás információs táblákat mindenhova!!!!

Szerintem, ami egy helyet igazán bringabaráttá tesz, az nem csak maga az infrastruktúra. Sok érdekessséget tapasztalunk itt. Persze, ez nyilván általánosítás, de az autósok többnyire nagyon vigyáznak a bringásra, gyalogosra. Van valami féle komoly együttműködés a bringások, gyalogosok, autósok közt. Ezt hívják vajon partnerségi szemléletnek?

A bringások például óvatosan közelítik meg a buszmegállót, hiszen az utasok a bringaútra szállnak le… Mégsem csengetik le türelmetlenül az átkelők fejét. A gyalogosok igyekeznek azokon a részeken közlekedni, amit járdának hívnak, mégha a két tér megkülönböztetése épphogycsak látható,akkor is. (Na jó ez alól gyakran kivételek a gimnazisták, életkori sajátosságuknál fogva.)

Az autósok partnerségére két példa, ami nekem sokkal-sokkal biztonságosabbnak, élvezhetőbbnek mutatja a bringás közlekedést. Az egyik, hogy a jobbrakanyarodáskor nem kanyarodás után állnak meg… (satufékkel, vagy bringást motorháztetőn átküldéssel), hanem velünk párhuzamosan haladva addig lassítanak, míg a bringás a kereszteződésben az autó elé nem kerül. Ekkor türelmesen átengedik a bringást,(mondjuk itt kb semelyik bringás sem nézelődik balra maga mögé, úgyis megáll az autó), és az autós csak ez után kanyarodik be nagy körültekintéssel,így dinamikusan haladhat mindenki.

A másik, hogy amikor egy-egy autókijáró, vagy kis utcácska keresztezi a bringautat, és az autós várakozik a kihajtásra, nos akkor ha bringás jön a bringaúton, akkor az autós szépen, udvariasan hátratolat, így nem kell félnie a bringásnak, hogy esetleg eléjöhet. Egy egyszerű jelzés értékű magatartás. De milyen fontos…

És akkor néhány kép a bringaúthálózatról… a városi bringaútcsomópont rengetegről. Nos a következő néhány kép mind ugyanarról az egy bringaútcsomópontról készült. Figyelem, ezek nem autóutak! Semmi felesleges kerülő! Az aszfaltcsík pont ott megy, ahol a bringások levágnák az utat.

Ahol lehet, az autóúttal való találkozást alagutak sokaságával váltották ki. A fontos útirányokat persze jelzőtáblák jelzik.

Következő igen érdekes és fontos tétel a Fahrradstrasse. Ez itt épp a Klinikához és az egyetemhez, illetve egyéb iskolákhoz vezet. Itt a bringások az úttest teljes szélességében haladhatnak, és a kereszteződésekben előnyük is van, hiszen, nagyon sokan vannak. Az út egyben megoldás arra is, hogyan ne álljon a járatos busz a dugóban… Ugyanis ő ide bejöhet. Ez az út lenne az egérútja a főútnak, de autóknak ugye tilos ide bejönni… Hát ettől is percre pontos a tömegközlekedés a mi vonalunkon.

További városi megoldások előtt lássuk, milyen ha már kívül vagyunk hazafelé a városból. Nekem az tünt fel azon kívül, hogy állat jó minőségűek és szélesek a bringautak, hogy bringaút többnyire a falvak között, illetve benn a településen max a legforgalmasabb út mellett van. A településre beérve leginkább végetér a bringaút és szépen besorolunk a lelassított autók közé. Sok helyen ők is csak 30-al mehetnek amúgyis.

A faluba érve megyünk ki a lelassított autók közé. Teljesen jól működik.
Szimplán bringázásra csábító!

Nagy dilemma Érden pl, hogy hogyan is lehetne a turisztikailag is, meg helyi közlekedés szempontjából is vonzó Eurovelo 6-ot, vagyis a Dunauradweget, a Folyók útját, mely az Atlanti óceántól a Fekete-tengerig vezet megvalósítani.

Itt Ingolstadtban az inkább turisztikailag, mint helyi közlekedésben fontos utakat (Eurovelo 6 pl…) nem feltétlen aszfaltozzák, az alkalmazottt technológiának köszönhetően viszont túrabringával (kis szájhúzással országutival is…) szakadó eső után is jól járható. Ja…és többnyire a Duna mellett vezet persze.

Az Eurovelo 6, a Folyók útja, mint látod, kis hazánkon is átvezet. De merre is?
Ingolstadt fontosnak tartja, hogy mutassa helyét a nemzetközi hálózatban is…
A “mi” Dunauradweg szakaszunk, és összeköttetései.

A bringautak amellett, hogy jól járhatók, persze jól ki is vannak jelölve többnyire, és mindenhol eligazító táblák sokasága segíti a bringást. Itt tenném hozzá, hogy a vasúti hálózat is szupi, és bringával nagyon jól használható a különböző régiós jegyekhez vásárolható bringás napijeggyel.

Bőven van hely bringának a vonaton.

Akkor legyen itt néhány Eurovelo 6 megoldás:

A jelzőtáblák az útvonalak elképesztő sokaságát mutatják… Egyelőre nem tudjuk megunni! A bőség zavara…ilyesmik jutnak eszembe. A mi falunkból például vagy hat-nyolc útvonal vezet be Ingolstadtba. Nehéz döntés, ha nem sietünk melyiken is nézelődjünk 🙂

A következő képeken a kedvenc Dunamenti hazautunk látható. Itt szerényen a gátról közvetlen a duzzasztóművön keresztül jutunk át a Dunán.

Épp árad a Duna.
A gáton vezet át a bringaút. Még áradáskor is szabad az átjárás.
Mutatóban egy kis rakparti lezárás.
A kisforgalmú utakon olykor léteznek azért fura megoldások is… De egész jól használhatók.

Lássunk néhány remek városi megoldást még, ami kényelmesebbé, biztonságosabbá, vonzóbbá teszi a bringázást.

A körforgalomban a legbiztonságosabb és egyben javasolt áthaladást (jah bringaúton…) a tábla mutatja. Alatta kicsi tábla hívja fel a figyelmet, hogy ez a szaksz a bringások biztonsága mellett a klímavédelem jegyében épült.
Forgalomcsillapított Duna rakpart… Mind lenn, mind beljebb bringaút.
Az egyik legforgalmasabb útvonal. A Dunahídon át a belvárosba… Csak biztonságosan!
Itt ilyen a felosztása a belváros szívébe vezető Dunahídnak. Ja…az összes híd járható bringával és gyalog, külön részen; míg autóval csak három hídon mehetnek az ötből.
Le ne kelljen már tenni a lábikót 🙂
A közös használatú fő bringáscsapásokon a kereszteződésekben jól láthatóan felhívják a figyelmet a bringások elsőbbségére. Ez egy Fahrradstrasse, ahova az ottlakók autóval is behajthatnak…ha mernek 🙂

Fontos megoldás még az értelmesen kihelyezett bringatámaszok sokasága, ami nem mellesleg használható is… Ezen a képen a falunk széli buszmegálló. Idáig kibringáznak a gyerekek, a maradék 4-5 km-t pedig a jeges szélben inkább busszal teszik meg. A faluszéli megállóból ugyanis jóval olcsóbb a jegy, így megéri a falun belül 1-2 km-t tekerni idáig.

Egy sima belvárosi “parkoló” a bringaút mellett, és nem mellesleg ezzel lehetővé válik a jég- és rendezvénycsarnok egyszerű megközelítése bringával.

Néhány kép a jól használható és fedett vasútállomási bringatárolóról. Így aztán sokan is használják.

Ez mind-mind bringatároló. Ugyanarról az egy állomásról.

A másik nagy célpont, az Audi művek, ahova sok tízezer ember igyekszik munkába. Kiváló bringautakon közelíthetők meg a hatalmas bringatárolók.

Mint írtam, nagyon fontos, hogy bringával mind az öt városi híd járható, míg autóval csak három. Nézzük a különleges hidakat. A duzzasztógátast ugye már bemutattam, valamint a két nagyforgalmú, autóval is használható híd nem olyan érdekes. Viszont a maradék kettő!

A belváros közepébe egy szupi gyalog-kerékpárhíd vezet, a legszebb panorámát mutatva a városról és az erődrendszerről.

És a nagy kedvencünk, a hullámoshíd. Szuper megoldás. Mivel az autóshíd túl keskeny volt, így a két oldalára fellógatták ezt a jó kis hullámpályát. Élvezzük nagyon! Mondom, a híd mindkét oldalán van ilyen. Mindkét függő rész széles, két irányú.

A város Duna-parti városként természetesen sokat ad a turizmusra. Különösképp az Eurovelo6-on keresztül érkező bringások vendéglátására. Itt rájöttek, hogy jó szolgáltatásokkal a bringások sem kevés pénzt hagynak a régióban.

Mivel mi is csomagosbringázunk, ezért tudjuk, hogy mi az amire egy efajta túrázónak nagy szüksége van. Nagyobb városok látogatásakor például senki nem akarja a kőnehéz bringát, ami egyre csak dől és ágaskodik a sétálókon keresztül a látnivalókhoz lavírozni… Ha fenn a csomag amúgysem tudunk mindketten egy-egy várba, templomba egyszerre bejutni, hiszen valakinek őriznie is kell a motyót. Étterembe pedig kizárt, hogy bejussunk (mondjuk amúgy sem szoktunk, de a nyugatiak nagyon szívesen esznek egy jót bringatúra közben).

Itt kiváló megoldás a városnézésre, éttermezésre ez a jól zárható doboz, amelybe a csomag is befér. Kulcshoz kizárólag az idegenforgalmi hivatalban lehet jutni, ahol persze rögtön beszerezhető az összes térkép, információ.

A városnézés úgy is megoldható, ha a város szélén szuper szálláshelyek vannak, mint pl ez a kemping, aminek a kis épületei épp a bringatúrázók problémáira adnak megoldást. Nagyon fontos ugyanis, hogy egy eső után legyen hol megszárítkozni, sátrat szárítani, fedett helyen enni, vagy felmelegedni. Esetleg az sem baj, ha a bringát fedél alatt tudhatjuk.

A kis hordóházak fűthetők, sőt maga a fekhely is fűthető… De jól jött volna egy-egy jégeső után az Alpokban!

A végére pedig egy másik közeli csoda, ha eddig nem jött volna meg a kedvetek az Ingolstadt környéki tekeréshez. Neuburg an der Donau csodaszép középkori városa egynapos kis kirándulással Ingolstadtból a Duna mentén végig bringaúton elérhető. Ja… a Duna mindkét partján odajuthatsz 🙂