avagy bemelegítő mászás egy alig ismert, ám csodaszép szurdokvölgyben.

43 kilométer, és 880 méter szintemelkedés

Tour de France, egy nagy hágó, kisebb gyönyörű hágók, galériautak és szurdokok, Rhóne melletti bringaút,szépséges erdők és nagyszerű gyalogtúrák.
Épp egy hónapja indultunk, az idei nagy túrára. Máris újrakezdeném 🙂


Hála és köszönet Mansinak az ötletekért, gondolom néha csuklottál 😀 Idén nem volt könnyű összeállítani az itinert. Kevés volt az időm foglalkozni vele, az esküvőnk mégiscsak előnyt élvezett. Talán öregszünk, de idén az alacsonyabb hegyeket választottuk és nem bántuk meg! A “nagyok” nagy részét már amúgy is végigbringáztuk az előző 3 évben. Persze Mansi mindjárt felsorol vagy 20 csodás 2000-est ahol még nem jártunk 🙂


De nem könnyű a hágókat egy élvezhető és teljesíthető túrává fűzni. Az egyik terv a Maritime Alpok lett volna egy tengerezéssel. Mellette szólt, hogy a Vars le lett volna zárva az autók előtt a Tour miatt, a Cayole északi oldalát végre világosban is láttuk volna(legutóbb éjszaka gurultunk ott le…),szívesen felmentem volna újra a csodás Champs-re, és van néhány új hágó is, meg a Ventoux bármennyiszer jöhet újra 🙂


Aztán rájöttünk, hogy a tengernél nagy lesz a forgalom, Provance pedig megér egy külön túrát. Ekkor jött Mansi, aki a már meglévő ötleteket kiegészítette a galériautakkal.


Csodás volt, és annyira jó, hogy meglátogattuk őket! Útközben megtanultuk, hogy lehet, hogy nemsokára már nem lesznek látogathatók. Sajnos a Grand Goulets és a Les Ecouriges Road máris zárva 🙁 Illetve alagúttal kiváltva, így többé már nem nyitják meg 🙁 Így külön öröm, hogy van ami még járható, bár néhány azért elég veszélyes volt.


Az időjárás miatt néhány hely kimaradt (Gr Colombier brühü…) , a végén pedig annyira elfáradtunk, és annyira hívtak már a nagy hegyek, hogy lerövidítettük a bringás részt és visszatértünk az autóhoz, hogy gyalogtúrázzunk jó magasra.


Az eredeti útvonal azért is megváltozott, mert ahogy mászol felfelé a 40 fokban, nos az nem folyamatos élmény azért. Persze-persze amikor felérsz, az király, de közben…Azért eszembe jut, hogy nem vetnék meg egy elektromos bringát, vagy , hogy nem is biztos , hogy olyan uncsi lehet Hollandiát bejárni 🙂


Így néhány hágó helyett útba ejtettük a felkínálkozó Via Rhone-t és az Iseran bringaútját. Bár hiányosak olykor, de… Itthon is akarok ilyen utakat!!!!!


Végül 1200km-t és 19.000m szintet tettünk meg, meg 4 gyalogtúra, összesen kb 6000m szinttel.


Nagyon elfáradtunk. El kellett fogadnom, hogy én, aki versenyzőmúltam miatt képes vagyok addig menni, amíg el nem kopik a lábam, ha még nem értem oda a célhoz… Nem állíthat meg semmi. Szóval eljött az a nap, amikor éjjel amikor vissza akartam mászni a sátorba amint elhagytam a függőlegest, rögtön elaludtam, és tompítás nélkül becsapódtam Tomi mellé. Még jó, hogy pici a sátor, így nem lett bajom. Itt rájöttem, hogy kell már a pihi 🙂


Tamás hősiesen kitartott, bár rajta is nagyon látszott a fáradtság, meg a meleg is megviselte. Mondjuk, ha volt elég jégkrém, akkor jött 🙂

Az első napról, ami afféle nem tervezett bemelegítés volt, meséljenek inkább a fotók, mert a galériaút látványvilága lenyűgöző volt.

Venoscba az első nap hamar megérkeztünk, így délután még bejártuk a kempingnél kezdődő galériautat. Felugrottunk 1700mre bemelegítésként 🙂 Nem bántuk meg, autó semmi, a hely meg gyönyörű.

Jó hosszú a szurdokút és meredek is, de nagyon izgalmas.

A mászás csoda izgalmas volt a szűk völgyben, főleg, hogy bármikor ránkomolhat némi szikla a szerpentínen… Amik itt-ott az utat is elvitték. Szerencsére mi mindent megúsztunk éppen épen.

Itt eléggé le van omolva a rendszer…félelmetes volt.
Kellett mászni rendesen.
A völgy izgalmai közé tartoztak az ilyen gyönyörű keresztvölgyek is, mint ez a szoros itt.
Vízesésben sem volt hiány.
Az alagutak is nagyon színesítik a bringázást.
És végre fenn! Fenn egy lezárt jó kis parkoló van, ahonnan szuper hegymászóutak indulnak.
Van alattunk mélység is rendesen!

Sajnos egy kissé későn értünk vissza a kempingbe, ez némileg felborította a másnapi hajnali indulási terveinket, ami rengeteg bonyodalomhoz vezetett. De itt még nem tudtunk semmiről… Egyszerűen élveztük a mai nap látnivalóit és teljesítményét.

Vidámságunkat egy kicsit azért visszavette, hogy az autóból valahol szivárgott az olaj… áááá… Ki kellett dolgozni a hazajutás taktikáját is. De majd ezzel foglalkozunk, ha újra az autónál vagyunk. Azért az első hétre ez kicsit rányomta a bélyegét. Aztán kitaláltuk, hogy megyünk amíg lehet, aztán hazabringázunk trailerért 🙂


Így aztán az autót a csodás Venosc völgyi kempingben hagytuk nyaralni, és kezdődött a kaland 🙂

Az autó jó kis nyaralóhelye a Venosc-i kempingben.
Kezdődik a készülődés.